Telekkönyv, 1903 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1903 / 3. szám - Az uj telekkönyvi törvénybe felveendő némely felette szükséges intézkedés

44 mayában arra a kérdésre: foganatosítható e végrehajtás oly ingatlan állagára, melynek tulajdonosára nézve elidegenítési vagy megterhelésí tilalom van feljegyezve ? 2,809., 12,122., 12,123., 1,434. (A 1 1 1 és számokhoz). p. 1902. p. 1894. p. 1894. p. 1901. Határozat: Az 59. polgári számú döntvény szövege hatályon kívül helyeztetik és az annak alapjául szolgáló kérdésre a kir. curia a következően szövegezett határozatot állapítja meg : Oly esethen, midőn valamely ingatlan tulajdonjogának akár hagyatéki bírósági átadó végzés, akár szerződés alapján történt átruházásával kapcsolatosan és a tulajdonjog telekkönyvi bejegyzésével egyidejűleg harmadik személynek vagy magának az átruházónak az átruházott ingatlanra vonatkozó és a telekkönyvben kitüntetett igénye biztosítására jegyeztetett föl az elidegenítési, vagy terhelési tilalom, illetőleg amennyiben ez, ily feljegyzés nélkül is már magában a bejegyzés tárgyának jogi természetében benfoglaltatik, az ingatlan állagára a zálogjog bejegyzése sem végrehajtás utján, sem ezenkívül, — és pedig a tilalom kitörlésének, illetőleg megszűntének időpontjától kezdődő joghatálylyal sem rendelhető el. A haszonélvezetre azonban a zálogjog bejegyzésének mind végrehajtás utján, mind ezenkívül, helye van. Indokok: A kir. curia 59. szánm döntvényéhez a gyakorlatban ismételten téves értelmezés fűződött, mely annak czélzatával a helyes jogszolgáltatás szempontjából határozott ellentótben áll. Nehogy ezen döntvény téves értelmezése folytán elharapózott visszaélések és szabálytalanságok, melyeknek orvoslása számos esetben alig leküzdhető akadályokba ütközik, tovább terjedjenek: a kir. curia felmerült ellentétes határozatok alapján is, szükségesnek látta az idézett számú döntvény ujabb vizsgálat alá 'vételét és tartalmának a fentirt szövegben szabatosabb megállapítását. Ez az uj szöveg nem áll ellentétben az 59. számú döntvény indokolásában kifejezett törvényes állásponttal; nem különösen az 1881: LX. t.-cz. 1.%. §-ának ide vonatkozó rendelkezésével; mert az a kérdés : forog-e fenn oly nyilvánkönyvi akadály, mely a további bejegyzések útjában áll, a korább\ bejegyzések össztartalmából bírálandó megÉp oly kevéssé érinti az 59. számú döntvény indokolásának azt az elvi kijelentését, mely szerint annak megbirálása. vájjon a bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalomnak az anyagi jog szempontjából van-e és mily joghatálya a végrehajtási jogot nyert hitelező igényének érvényesítésére, nem tartozik a telekkönyvi hatóság illetékességi körébe; mert a telekkönyvi hatóság ezen uj szöveg szerint sem hivatott az elidegenítési és terhelési tilalom jogi természetét és érvényességét, megbírálni, hanem csak azt vizsgálhatja meg, hogy gátolja-e a további beleegyezést, harmadik személynek a tilalommal egyidejűleg bejegyzett joga, mi kétségtelenül a telekkönyvi hatóság hatáskörébe tartozik; kitűnik ez nemcsak a telekkönyvi rendelet 69. §-a végső bekezdésének-ama rendelkezéséből, mely szerint „a bejegyzett jogközelebbi meghatározásai, melyek magából a telekkönyvből ki nem vehetők, azon okirat tartalma szerint itélendők meg, melyek folytán a bejegyzés megengedtetett", hanem a 69. §-nak abból a tartalmából is, melynél fogva oly okiratokra, melyekben a követeléseknek nyilván érvénytelen jogalapja foglaltatik, bekebelezés vagy előjegyzés nem történhetik. — mely rendelkezések világosan bizonyítják, hogy a telekkönyvi hatóság a nyilvánkönyvi bejegyzések foganatosításánál, nem zárkózhatik el feltótlenül a jogügyletek minőségének vizsgálata elől. Ami magát az uj szövegben foglalt rendelkezés érdemét illeti, kétségtelen, hogy a tulajdonnak a tételes jog által megengedett korlátozásai közé a törvényen és bírói Ítéleten alapuló elidegenítési és terhelési tilalmakon