Telekkönyv, 1903 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1903 / 1. szám
14 Az előbbi gyakorlatot ezélszeriiségi és kényelmi okokkal támogatják, az utóbbit pedig a kisajátítási törvény czélzatával, mely állítólag a törvény 42. S-ában talál legnyomatókosabb kifejezésre, ahol t. i. az utolsó bekezdés arra nézve foglal rendelkezést, hogy a kisajátítási eljárás teljes befejezése előtt csak a tulajdonjog előjegyzésének lehet helye. Ez utóbbi felfogás szerint, ha a kisajátító vállalat a kártalanításnak egyezség utján való megállapítása helyett a telekkönyvi tulajdonossal tulajdonjog átruházására irányuló szerződést köt, vagy ha ezt az egyezséget ugyanily vagy más hasonló szerződésbe foglalta: a szerződés alapján a tulajdonjogot az 1881. XLL tcz. 10. §-ának joghatályával szintén csak akkor lehet bekebelezni, ha a szerződést az említett törvény 60. §-ában megjelölt időben és az ugyané szakasznak megfelelő beadvány mellett mutatták be. Minthogy a követett két gyakorlat közül az előbbi sok esetben oda vezetett, hogy a kisajátító vállalat a kisajátítási eljárást saját érdekében gyakran évekre terjedő időre elnyújtotta és ezzel együtt a kisajátítási jog feljegyzése miatt az ingatlanok terhelési képességét a szükségen felül tartó hosszabb ideig megbénította, illetve határozatlanná tette ; minthogy az első helyen emlitettgyakorlat egyes helyeken lehetővé tette, hogy némely vizrendező társulat a parti építkezések czóljaíra szükséges területekre vonatkozólag váltakozva, hol a tulajdonjogot, hol pedig pusztán a használatot szerezte meg, ami végeredményében zavarokra és félrevezetésekre vezet; s végül, tekintettel arra, hogy a kisajátítás eredményeinek különböző időkben történt érvényesítése a folyamatban levő betétszerkesztési munkálatokat szabályszerű lefolyásukban igen sokszor megakasztja (1893. évi május 26 án kelt 19,665. sz. Utasítás 30. §-ának utolsó bekezdése) : nagyon szükséges volna, hogy az 1881: XVI. tcz. 60. §-a alkalmazása körül követett ellentétes gyakorlatot az igazságügyminiszter mielőbb megszüntesse és lehetővé tegye, hogy e § a törvény hatályának területén egységes módon hajtassék végre. A kisajátított területek tulajdonjoga bekebelezésinek módozataira nézve a szegedi kir. Ítélőtábla területén levő kir. bíróságok sem követnek egyöntetű gyakorlatot. A tulajdonjog bekebelezését egyes területekre nézve a kisajátítási eljárásnak befejezése előtt is elrendelik a nagybecskereki kir. törvényszók területén levő kir. bíróságok, továbbá a szegedi kir. törvényeszéknek területén a csongrádi és szentesi kir. járásbíróságok. Ettől eltérően a tulajdonjogot a kisajátított területekre csakis a kisajáftitási eljárás teljes befejeztével kebeleztetik be a szegedi kir. törvényszék, az ennek területén levő hódmezö-vásárhelyi kir. járásbíróság, továbbá a zombori kir. törvényszék és az ennek területén levő kir. járásbíróságok. A szegedi kir. törvényszék területén levő makói kir. járásbíróság és az újvidéki kir. törvényszék területén a bíróságok az ugyanazon egy községben kisajátított területekre egy beadványban kérelmezett tulajdonjognak bekebelezését elrendelték akkor, amikor a kisajátítási eljárás legalább már abban a községben kisajátítandó összes területekre be van fejezve és a kisajátító vállalat a kisajátítási árnak.teljes befizetését, illetve annak birói letétbe való helyezését igazolta. A mi véleményünk a következő :
