Telekkönyv, 1903 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1903 / 1. szám

13 kir. háromszögelő hivatalt nem értesítette s igy az értesités elmulasztása következtében csakis a véletlennek tulajdonítható, hogy a kir. kincstárnak kára nem támadt. A kir. igazságiigyminiszter erről az esetről tudomást szerezvén, az eljárt kir. törvényszékkel a következőket közölte : Miután az 1895. évi szeptember hó 13-án 38,915. I. M. sz. a. kelt (Igazságügyi Közlöny IV. évf. 263. 1.) rendelettel utasíttattak az ország erdélyi részeiben, továbbá a volt Partium területén levő kir. törvényszékek, hogy valahányszor egyes községek egész határára kiterjedő tagositási ügyekben a 3561893. I. M. sz. a. (Igazságügyi Közlöny II. évf. I. sz. mell.) kiadott birtokrendezési eljárási utasitás 45. §-ának 7. bekezdéséhez képest a kir. igazságügyminiszterhez tett jelentós felterjesztése után előfordulna az, hogy a felek a tagositási kórelemtől elállanak, vagy hogy a bíróság a tagosítást egyáltalában nem, vagy a községnek nem egész határára rendeli el, vagy hogy a község határának egyes részei a tagosításból utólag hagyatnak ki, erről a m. kir. háromszögméreti (számító) hivatalt, jelenleg m. kir. háromszögelő hivatalt (Igazságügyi Közlöny XI. évf. 2. sz. 55 lapon foglalt közlemény) értesítsék : ezt a rendeletet a "kir. törvényszéknek szorosan be kellett volna tartania: mégpedig annál inkább, mert az 1897. évi június hó 4-én 31,915. 1. M. szám alatt kelt rendelettel (Igazságügyi Közlöny VI. évf. 6. sz. 264. 1.) a kir. bíróságok fel hivattak, hogy a kérdéses rendelethez szigorúan alkalmazkodjanak, miután az elrendelt értesítések elmulasztása esetén a kir. pénzügyminiszter ur kénytelen lenne a fölösleges háromszögelés folytán felmerült összes költségek megtérítése végett a mulasztással terhelt birák ellen fellépni, mint erre egyébiránt már az Igazságügyi Közlöny V. évf. 6. számában a 218., 219. lapokon foglalt 20,317/1896. sz. közlemónynyel figyelmeztetve lettek a kir. törvényszékek. (31,871/1902. I. M. sz.) Szerkesztői üzenetek. W. M. urnák. A telekkönyvi ügyekben eljáró kir. bíróságok a kisajátításról szóló 1881. évi XLI. tcz. 60. §-ának alkalmazásán körül kétféleképen járnak el. Az egyik felfogás az, hogy az emiitett § rendelkezése nem más, mint a telekkönyvi rendelet 123. §-ában foglaltak kiterjesztése ós hogy ennélfogva az emiitett törvónyczikk nem zárja ki, hogy a kisajátító vállalat a kisajátított területekre a tulajdonjog kekebelezését a kisajátítási eljárás teljes befejezése előtt is és mindannyiszor kérhesse, valahányszor a kisajátító vállalat a kisajátítása körébe vont bármely terület tekintetében telekkönyvi bejegyzésre alkalmas okirat birtokába jutott. A másik felfogás az, hogy az 1881: XLI. tcz. 60. §-ának helyes értelmezése szerint a kisajátítási eljárás alá vont területekre a tulajdonjogot a törvény 10. §-ának joghatályával' csak akkor lehet bekebelezni, amikor a kisajátítási eljárás legalább a'z egy községben kisajátítandó összes területekre van befejezve és hogy a kisajátító vállalat a tulajdonjog bekebelezését az ugyanazon egy község területén kisajátított összes területekre csak egy beadványban kérheti.