Telekkönyv, 1903 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1903 / 11-12. szám

180 daná, hogy „általa viselendő", [gy egymás mellett ezen kifejezéseket nem lehet másként értelmezni, csak úgy, hogy az utóajánlattevő az újabb árverés költségeit előlegezi is, meg' viseli is. Az előlegezés azért van, hogy a tömeg az esetleges károsodástól megmentésnek. Lehetséges lett volna oly törvényi intézkedés is, hogy az utóajánlattevő köteles az újabb árverés költségeit viselni, anélkül, hogy azt előlegezné, de viszont olyan is. hogy a költségeket csak előlegezni köteles és nem viselni. Ha a törvényhozó azt akarta volna, hogy az utóajánlattevő visszakövetelhesse az általa előlegezett költséget, akkor nem használta volna az ..általa viselendő" kifejezést, így. ezen kifejezés nélkül igenis lehetne következtetni arra. hogy az utóajánlattevő kívánhatja az általa előlegezett költségek visszatérítését. Tudtommal a pozsonyi kir. Ítélőtábla által is elfogadott gyakorlat van elterjedve, hogy t. i. bizonyos esetekben az utóajánlattevő az előlegezett árverési költségeket visszakapja. De itt ismét ellentétes gyakorlatokkal találkozunk. Egyes tkvi hatóságok azon esetben, ha az utóajánlat következtében a tömegnyert, az utóajánlattevőnek a költséget kiutalványozzák, mig mások csak azon esetben, ha az utóajánlat következtében megtartott árverésen az ingatlan az utóajánlattevő által megajánlott összegen felül kel el, ezen többlet erejéig. Példával világítva meg az esetet, ha az ingatlan az alapárverésen 20000 k.-ért vétetett meg, az utóajánlattevő 22000 k.-t ajánl meg. Ha ennél többet senki sem igér, a költségeket — melyek mondjuk 200 k.-t tesznek ki — egészben ő viseli. Ha az ingatlan 22010 koronán kel el. kap a költségeire 10 k.-át. Ha az ingatlan az alapárverésen eladatott 100 koronáért, az utóajánlattevő 110 koronát ajánl meg. Ha az utóajánlat következtében megtartott árverésen az ingatlan 140 koronáért kel el, az utóajánlattevő az árverési költségekre 30 koronát kaphat vissza. A két példából meglátszik az aránytalanság, hogy mig az egyik esetben az utóajánlattevő útján a tömeg 2000 koronával gazdagodik s az utóajánlattevő költségére mit sem kap vissza, a másikban csak 10 koronával gazdagodik s az utóajánlattevő költségei megtérülnek. Véleményem szerint a tkvi hatóság a költségek visszatérítésénél csak arra köteles ügyelni, hogy utóajánlat következtében a végrehajtási tömeg ne veszítsen. Ha tehát utóajánlat következtében a tömeg nagyobb összeget nyert, mi sem áll útjában annak, hogy az