Telekkönyv, 1903 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1903 / 7-8. szám

122 azokat tehát, kiket ez a külön törvény nem emlit, a jogi képviseletből — mint ilyenből — az ezzel járó jogokból és kötelezettségekből már hallgatásánál fogva nyilvánvalóan kizárja. Nem állhat meg az az ellenérv sem, mely az 1874: XXXIV. t.-cz. 15. §-ának ama szavaira támaszkodva, hogy az ügyvédjelölt az ügyvédnek a bíróságok és hatóságok előtti .tárgyalásoknál helyettese lehet, ebből azt hozza ki, hogy a végrehajtások foganatosításánál — ami nem tárgyalás — a helyettes ügyvédi irnok is lehet. A törvényben használt „tárgyalásoknál" szó — helyesen értelmezve — tágabb értelemben veendő, ugy, hogy a végrehajtás foganatosítását is hatóság előtti tárgyalással egyenlőnek kell tekinteni. így fogta fel e törvényszakasz értelmét a joggyakorlat és az élet. Nem merült fel eset arra, hogy a bírói gyakorlat valaha kizárni igyekezett volna az ügyvédjelölt helyettesítését azért, mert a végrehajtás foganatosítása nem vehető egyenlőnek hatóság előtt való tárgyalással; az ügyvédjelölt pedig csak tárgyaláson lehetne az ügyvéd helyettese. A végrehajtás foganatosításánál különben is csak az képviselheti hebyesen és czélirányosan a feleket, aki jogász szakértő, ebben az eljárásban is a jogi kérdések egész tömege forog szóban s döntendő el a bírósági végrehajtó vagy más bírói kiküldött által ; s meghamisítása lenne az az ügyfél akaratának és czélzatának, — ki épen azért vall ügyvédet, — mert hozzá, mint jogi szakértőhöz van bizalma, ha megengednők, hogy az ügyvéd — kétségtelenül képviseleti teendőire — nem jogász szakértőt helyetteséül becsempészhessen. Igaz, hogy a végrehajtató, vagy tágabban az ügyfelek, képviselője végrehajtási eljárásban lehet nem ügyvéd is ; s maga a fél nem ügyvéd megbízottat is rendelhet ki ; de ez nem egyenlő eset azzal, ha maga a fél ügyvédet vall és e szerint ügyvédet akar. Az előbbi esetben a fél nem ügyvédet akar s tudatában kell lennie annak, hogy arra hivatott szakértő megbízásának mellőzése folytán a megbízott képessége és ebből folyólag felelőssége is kisebb. Az ebből folyó veszélyt a fél elvállalhatja és ezt a fél megteheti ; de nem teheti meg mindazt az ügyvéd is, amit e téren a fél megtehet. Nem dönthetik meg a fentebbiekben kifejtett álláspont helyességét az ellenkező felfogás támogatására felhozott czélszerüsegi tekintetek, nevezetesen, hogy a végrehajtási költség összege, ha ügyvédi irodai alkalmazott a helyettes, kisebb, mivel az ügyvédi irnok részére csak az utazási költséget — jutalomdíj és az időveszteség kárpótlás mellőzésével — kell megállapítani. A czélszerüségi tekintetek egyik felfogás mellett ép ugy felhozhatók, mint a másik felfogás mellett. Az ügyvédi irnok helyettesként való alkalmazása ellen szól az : hogy az eljárás ilyenkor sok esetben költségesebb, mivel az ügyvédi írnokok jogászi tudatlanságuk miatt oly végrehajtási intézkedéseket indítványoznak vagy erőszakolnak ki, amelyek az eljárás megsemmisítését s a félnek nagy költségben való elmarasztalását eredményezik ; hogy az ügyvéd vagy ügyvédjelölt már magas fokú műveltségénél fogva