Telekkönyv, 1903 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1903 / 7-8. szám

123 nem jár el oly zaklatóan és erőszakosan a végrehajtást szenvedővel szemben, mint az ügyvédi irnok ; hogy az ügyvédi irnok vagy alkalmazott ebbeli minőséget nehezen lehet megállapítani s igy ha az volna a szabály, hogy ügyvédi irnok helyettesként eljárhat, más egyén pedig nem : örökös s nehezen eldönthető vitákra adna alkalmat az a kérdés, vájjon a helyettesként eljárt az ügyvéd alkalmazottja vagy állandó alkalmazottja-e ? A czélszerüségi tekintetek tehát inkább e döntvény által kimondott álláspont mellett szólanak. Kelt Marosvásárhelyen, a kir. Ítélőtáblának 1903. évi január hó 24-én tartott teljes üléséből. Hitelesítette a kir. ítélőtáblának 1903. évi február hó 16-án tartott teljes ülése. KÜLÖNFÉLEK. Ünnepelt kir ítélő táblai biró. Bellusi dr. Baross Gyula, az igazságügyminisztériumban a telekkönyvi betétszerkesztési ügyekkel foglalkozó debreczeni kir. ítélő táblai biró. most töltvén be hivatalos működésének 25-ik évét, ez alkalomból részére a hazánk különböző vidékein működő telekkönyvi betétszerkesztő személyzet tagjai mintegy 160-an május hó 2-án örömünnepet rendeztek. A kitűzött nap délutáni 3 órájakor az ünnep színhelye az igazságügyminiszterium 1. emeleti 71. szám alatti tanácsterme zsúfolásig megtelt az ünnepelt jó barátaival és a betétszerkesztő-személyzet birói és hivatalnoki karának tagjaival. Alidon az ünnepelt az érte ment küldöttség meghívására a teremben megjelent, szűnni nem akaró lelkes éljenzéssel fogadták. Az éljenzések csillapulta után dr. Kemény Andor, az igazságügyminiszteriumban működő betétszerkesztő kir. törvényszéki biró meleg hangú szavakkal üdvözölte. Utána dr. Török István betétszerkesztő kir. albiró intézett az ünnepelthez, a betétszerkesztő személyzet nevében, magas szárnyalású ünnepi beszédet, melyben az ünnepelt érdemeinek, igazságszeretetének, munkakedvének, tehetségének adózott elismeréssel, miközben a jelenlevők többször meg-megujuló harsány éljenzéssel adtak az ünnepelt irányában táplált hasonló érzelmeiknek nyomatékos kifejezést. *Midőn érdemei elismeréséül — mondá a szónok az Igazságügyminiszter ur Ő Nagyméltósága a minisztériumba behívta, ismét megmutatta, hogy méltó volt a kitüntetésre : hivatalos óráin kívül is fáradhatatlanul foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy : »a betétszerkesztési eljárás mikép volna egyszerűsíthető és gyorsítható* és kitartó munkásságának eredményeképen kifejtette és közzétette, hogy a 'törvény keretén belől milyen intézkedéssel lehetne czélt érni, a törvény módosítása esetén pedig milyen irányban haladhatna a törvényhozás.« »Majd a nyugoti hasonló irányú nagy müvekkel versenyző jogi lexikonban teszi közkincscsé szaktudományának gazdag kincstárát, közben pedig a betétszerkesztési törvény egyik nehézkes, az ártér miatti megosztásokat elrendelő szabályának megváltoztatása s a betétszerkesztéskor és telekkönyvi helyesbítéskor élvezhető bélyeg- és illetékmentesség megujitása és kiterjesztése tárgyában készit olyan megfelelő törvénytervezetet és indokolást, hogy törvénytervezetét a törvényhozó hatalom a legkisebb betű igazítása nélkül törvényerőre emelte.«