Telekkönyv, 1903 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1903 / 7-8. szám
113 azt az intézkedését, melylyel a meg nem engedett vagy elkésett felebbezést vagy felülvizsgálati kérelmet hivatalból visszautasítja vagy az igazolási kérelem felett határoz (5. és 9. §.) Ezzel a terminológiában jelentkező változásokat leszámítva, az 1901: XX. t.-cz. azt a kérdést, hogy minő közigazgatási határozatok ellen van helye felebbezésnek s hogy a felebbezésnek a határozatok végrehajthatóságára milyen hatása van, lényegében az 1877 : XX. törvényczikkel egyezőleg szabályozza ugy, hogy amennyiben az 1901 : XX. törvényczikk rendelkezései folytán az eddigi gyakorlaton változtatni kellene, ez arra mutatna, hogy az eddigi gyakorlat nem egészen felelt meg a törvény rendelkezéseinek. Az uj szabályozás szerint, nevezetesen az 1901: XX. t.-cz. 8. §-a értelmében ugyanis az árvaszék első fokú véghatározatai jogerőre emelkedés előtt éppen ugy, mint eddig az 1877: XX. t.-cz. 208. §-a értelmében az érdemleges határozatok rendszerint végre nem hajthatók. Ugyanezen 8 § azonban módot nyújt rá, hogy az árvaszék véghatározatai a törvény korlátai között jogerőre emelkedés előtt is végrehajthatók legyenek. Nevezetesen az idézett 8. § a) pontja hatályban hagyja az 1877 : XX. t.-cz. 208. §-ának azt a rendelkezését, hogy a benyújtott felebbezés a személyi vagy vagyoni érdeket érintő biztosítási intézkedések megtételét nem gátolja. (Az 1877 : XX. t.-cz.-nek ezen szakaszára hivatkozás is történik a 4600/1901. M. E. sz. rendelet 8. §-ának a) pontja alatt). Emellett azonban a többször idézett törvény 8. §-a tovább is megy a végrehajthatóság megengedése kérdésében, mert b) pontjában akkor is megengedi a felebbezhető határozatnak jogerőre emelkedés előtti végrehajthatóságát, ha ez fontos közérdekből vagy közveszély avagy helyrehozhatatlan kár elhárítása czéljából szükséges. Akkor tehát, ha akár anyagi, akár erkölcsi helyrehozhatatlan kár megelőzéséről van szó, a most idézett b) pont alapján módjában áll az árvaszéknek, hogy egyes olyan esetekben is kimondhassa a határozat jogerőre emelkedése előtti végrehajthatóságát, midőn a határozat biztosítási intézkedést nem tartalmaz. Az 1901: XX. t.-cz. nem állja útját annak sem, hogy éppen ugy, mint az 1877 : XX. t.-cz. hatálya alatt kifejlődött gyakorlat idején egyes árvaszéki véghatározatok azon okból, mert az ellenük való felebbezés kizártnak tekinthető, a felebbviteli határidő lejárta előtt az 1901 : XX. törvényczikk 8. §-ának a) és b) pontjában felsorolt eseteken kivül is végrehajthatók legyenek. így nevezetesen olyan esetekben, midőn az árvaszék az összes érdekeltek kijelentett akaratával egyezően, esetleg az összes érdekeltek kérelme értelmében határozott s az ügyész is kijelentette, hogy a határozat ellen felebbezéssel nem él. Minthogy ugyanis az 1901 : XX. t.-cz. 4. §-a értelmében felebbvitelnek csak az érdekeltek részéről van helye, módjában áll az árvaszéknek, hogy az utóbb említett határozatokat, melyek az erdekeltek akaratával megegyeznek, a törvényben megszabott határidő letelte előtt a maga felelősségére végrehajthassa. Természetes, hogy az ily egyenként fel nem sorolható határozatokra nézve a jogerőre emelkedés bejelenté-se nem szükséges. A kir. igazságügyminiszternek 1903. évi április hó 10-ikén 5844/1903. I. M. szám alatt kelt rendelete, a telekkönyvi betétek szerkesztése alkalmával az úgynevezett „nem teljes tulajdon"-nal szemben követendő eljárás szabályozása tárgyában. Az 1891 : XVI. t.-cz. 23. §-ának 4. pontjában nyert felhatalmazás alapján a következőket rendelem : 1. Amikor valamely telekjegyzőkönyvben akár a helyszíneléskor történt felvételnél fogva (1854. évi július hő 23-án lfelt Útmutatás 56. §., 1867. évi november hő 8-án kelt helyszinelési Utasítás 38. §. 1870. évi január hő 17-én kelt igazságügyminiszteri rendelet 5. §.), akár a telekrendelet II. része értelmében történt bejegyzésnél fogva más a telektulajdonos (földtulajdonos, tértulajdonos) és más a telek (a tér) haszonélvezője és az épület tulajdonosa: a tulajdon e megosztását a telekkönyvi betétek szerkesztése alkalmával az illető telekjegyzőkönyvből készült betétbe is át kell vezetni. (1886 : XXXIX. t.-cz. 13. §.)
