Telekkönyv, 1903 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1903 / 6. szám - A telekkönyvvezetők az uj fizetési javaslatban. 1. r.

különbözőségüknél fogva együtt és ugyanazon bontó perben alkalmazást nem nyerhetnek. A kir. Cuvia a bontó ok tekintetében mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatta olyképen, hogy a peres felek között fennálló házassági köteléket kizárólag az 1894 : XXXI. t. ez. 80. §. c. pontja alapján bontotta fel, mert felperes keresetét a 77. §. a. pontjában irt bontó okon felül a 80. §. c. pontjára is alapitotta s a különélést elrendelő ítélet ellen felebbezéssel nem élt, sőt az ebben megszabott határidő letelte után kellő időben a 100. %-ra való hivatkozással kérte a házasság felbontását. Ezen tényei által a 77. §. a. pontjában irt bontó ok alkalmazásba vétele iránti kérelmétől, mint amely joyi természetének különbözőségnél fogva a 80. %-ban irt bontó-okkal együtt és ugyanazon bontó perben nem is alkalmazható, elállott és keresetét csupán a 80. §. c. pontjára alapítva tartotta fenn és igy a házasság a fentartott bontó-ok alapján az elsőbiróság Ítéletének indokolása szerint ennek fenforgására nézve felhozott indokokból bontandó fel. 60. Házassági válóperben a nősztehetetlenség az 1894 : XXXI. t. ez. 80. §-ának a. pontja alá vonható bontó-okot nem képez, hanem csak a törvény 54. §-ának c. pontja szerint a házasság megtámadhatására szolgálhat alapul. 1437/P. 1903. sz. A felperes által az 1894: XXXI. t.-cz. 77. §. a. pontja alapján indított házassági kötelék felbontása iránti perben alperesnő a házastársi kötelesség súlyos megsértése miatt abból az okból kérte viszonkeresetileg a házassági kötelék felbontását, mert felperes vele rosszul bánt s főleg mert nősztehetetlen s 2 havi és 24 napi együttélésük tartama alatt vele soha nem közösült. Az elsőbiróság ugy a felperest keresetével, mint az alperest viszonkeresetével elutasitotta és pedig a viszonkeresetet azért, mert az annak alapjául felhozott alperesi tényállításokat bizonyítottaknak nem fogadta el. A kir. ítélőtábla a kir. Ciiria által is helybenhagyott Ítéletével az elsőbiróság Ítéletének az alperest viszonkeresetével elutasító felebbezett részét helybenhagyta vonatkozó indokainál fogva és azért, mert az alperes részéről viszonkeresete alapjául felhozott az az állítás, hogy a felperes a vele való együttélés egész időtartamán át nem közösült, amennyiben ez a házastársi kötelesség súlyos megsértése miatt a H. T. 80. §. a. pontja alapján bontó okul érvényesíttetik, figyelembe nem jöhet, mert az alperes mi bizonyítékot sem szolgáltatott a perben arra nézve, hogy a felperes megtagadta a vele való közösülést, amennyiben pedig az arra irányul, hogy a felperes már a házasságának megkötésekor nősztchetetlenségben szenvedett, ez a körülmény nem képez a házasság felbontására alkalmas bontó okot, hanem a H. T. 54. §. e. pontja szerint a megkötött házasság megtámadhatására szolgálhatna alapul, ilyen kérelmet pedig az alperes elő nem terjesztett. 61. Az 1894. XXXI. t.-cz. 80. §. e. pontjára alapított válóperben a 99. §. alapján hozott ítélet ha a fél ügyvédjének szabályszerűen kézbesitteteU, és később a fél is kéri a maga részére az ítélet kézbesítését, a 100. §. szerinti bontás iránti kérelem beadására a határidő az Ítéletnek az ügyvéd részére történt kézbesítéstől számítandó. 1566/P. 1903. sz. Felperes keresetet indított neje az alperes ellen az 1894.