Telekkönyv, 1903 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1903 / 6. szám - A telekkönyvvezetők az uj fizetési javaslatban. 1. r.

96 XXXI. t.-cz. 76. és 80. §. c. pontja alapján a házassági kötelék felbontása iránt. Az első bíróság felperest keresetével elutasította, mert az ágy- és asztaltól elkülönítést rendelő ítélet felperes ügyvédjének 1896. évi június 28-án, alperesnek pedig 1896. július 3-án kézbesittetvén, felperes tehát 1897. márczius 28-án, alperes pedig 1897. április 3-án tartozott volna a bontás iránti kérelmet beadni, ezen határidő után tehát a H. T. 100. §-a értelmében a perben érvényesített ok alapján a házasság felbontását többé nem kérhetik még azért sem, mert a 100. § által meghatározott korlátok között nem szolgálhat a felperes korlátolt jogának, illetve kötelezettségének kiterjesztésére azon körülmény sem, hogy az elmulasztott határidő után majdnem 3 év múlva az ítélet felperesnek kérelmére saját kezéhez kézbesittetett, miután a peres felek különélését elrendelő ítélet felperes ügyvédjének törvényes joghatálylyal már előbb kézbesítve volt. A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatta és a kir. törvényszéket a kereset érdemi elbírálására utasította, mert a feleknek az ágy- és asztaltól való különélése a H. T. 99. §-a értelmében a kibékülés czéljából lévén elrendelve, minthogy pedig ez a feleknek személyes ténykedését feltételezi, az erre vonatkozó határozat ép ugy, mint a békéltetésre való idézés is, nemcsak a perben álló képviselőknek, hanem maguknak a feleknek is kézbesítendők és amennyiben ez nem történt a H. T. 100. §-ában meghatározott határidő' elmulasztásához nem köthető az ott megszabott az a körülmény, hogy a házasság felbontását a perben érvényesített ok alapján az érdekelt fél többé nem kérheti. Ehhez képest felperesnek külön kérelmére 1900. évi február 19-én kézbesittetett az ítélet, a fentiek szerint tehát ez veendő figyelembe, minthogy pedig felperes a bontás iránti kérelmét 1900. évi augusztus hó 30-án, tehát a H. T. 100. §-ában meghatározott időn belől beadta, ennélfogva felperes keresete érdemben bírálandó el. Ezután az elsőbiróság a kir* Ítélőtábla által is helybenhagyott ítéletével felperes keresetének helyt adott és a felek között fentálló házasságot a 80. §. c) pontja alapján felbontotta. A kir. Curia azonban mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatta, felperest keresetével elutasította, mert az 1894 : XXXI. t.-cz. 76. és 80. §. c) pontjára alapított keresettel folyamatba tett perben a törvény 99. §-a értelmében 1896. június hó 18-án hozott ítélet felperes részére teljes joghatálylyal. szabályszerű meghatalmazással igazolt képviselő ügyvédjének 1896. június hó 28-án, a személyesen eljárt alperesnek pedig július 3-án kézbesittetvén, az idézett törvény 100. §-a szerint tartoztak volna a felek a bontás iránti további kérelmet legkésőbb 1897. április hó 3-án beadnir ezt tenni azonban mindkét fél és akként felperes is elmulasztván, ugy annak az utóbbi felhívott szakasz értelmében a perben érvényesített ok alapján a házasság felbontását jogszerűen sikerrel többé nem kérhetik; ez okból és tekintve, hogy az a körülmény, mely szerint az 1896. június 18-án hozott ítélet a 99. %-ban előirt határidő letelte után majdnem három év múlva intézett kérelmére 1900. február 15-én felperesnek magának is kézbesittetett, nem szolgálhat alapul a törvényben megszabott határidő kiterjesztésére, illetőleg az utóbb emiitett kézbesítésnek az a joghatály nem tulaj donitható, hogy a jogosultság megszűnte daczára a házasság felbontása a perben érvényesített ok alapján most már az utóbb történt kézbesítéstől számított hat, illetőleg kilencz havi határidő alatt sikerrel volna kérhető, felperesnek 1900. augusztus 30-án beadott kérelme többé figyelembe nem vétethetik és annak folytán a házasság fel nem bontható.