Telekkönyv, 1902 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1902 / 4. szám - A sorrendi tárgyalásról. 2. r.

57 3- Oly esetben, midőn akár ugyanazon egy, akár több Jcülön jegyzőkönyvben vagy betétben foglalt különbözően terhelt telekkönyvi jószágtestek árvereztettek el: elmulasztjuk a vételárakat az 1881: LX. t.-cz. 194. §-ának második bekezdése szerint akként megállapítani, hogy minden egyes külön terhelt telekkönyvi jószágtest külön felosztási tömeget képezzen. Ennek a mulasztásnak azután szomorú következménye a helytelen felszámítás és a hibás sorrendi végzés. 4. A követelések felszámításánál és a sorrendi tervezet elkészítésénél több rendbeli hibát szoktunk elkövetni. A jelzálogos hitelezők megjelenése maga után vonja azt, hogy követelése a telekkönyvi rangsorozat szerint — ha csak ő maga annak egészben vagy részben való megszűntét be nem jelenti — egészben és teljesen ugy, a mint az az ügyiratokból és a telekkönyvi bejegyzésből kitűnik, felszámittassék, tekintet nélkül a tett vagy teendő kifogásokra, a melyeknek a felszámításnál egyéb következményük nem lehet, mint az, hogy a kifogásolt összeget külön rovatba iktatjuk. Sok esetben azonban nem igy járunk el, hanem — sok dolgunk lévén s e miatt a tárgyalást gyorsan elvégezni akarván — siettünkben csak röviden irjuk, hogy II. 1. tétel alatt a C. 1. alatti 200 frt követelés N. N. javára. — II. 2. tétel alatt a C. 2. alatti 500 frt követelés Z. Z. javára stb. Pedig hát nemcsak a tökeösszeget, hanem annak járulékait, az összes hátralékos kamatokat és költségeket is mind, egészben és teljesen fel kell számítani, tekintet nélkül arra. hogy azok a tökével egyenlő rangsorban fognak-e soroztatni és kielégíttetni; mert ami felszámítva nincs: azt megállapítani sem lehet, — s mert ha csak annyit számítunk fel követelésünk járulékaiból, amennyi a bejegyzés rangsorában a tőkével egyenlő sorrendben az 1881 : LX. t.-cz. 192. §-a értelmében kielégíthető: annak teszszük ki magunkat, hogy követelésünknek itt ki nem elégíthető részét a vételármaradványból sem kapjuk ki, holott máskülönben azt az összes jelzálogkövetelések kielégítése után — esetleg aránylagos levonás mellett— a vételármaradványból megkapnók. Megtörtént már elégszer, hogy a jelzálogos hitelező megnyugodva abban, hogy követelését sorozták, a kiutaló végzést azért támadta meg felfolyamodással, mert követelésének 6 vagy 8% kamatát és a perköltségeket ki nem utalták, holott azok a tőkével egyenlő rangsorban bekebelezvék és fennállanak. Csakhogy a jogerős sorrend olgan, mint a jogerős ítélet. Annál, a mi jogérvényesen sorozva van, sem többet, sem kevesebbet, sem pedig mást, vagy másként kiutalni nem lehet. Ennélfogva tekintettel arra, hogy a kiutalásnak mindig a jogerős sorrendi végzés alapján és annak megfelelően kell történnie, a fel nem számított s e miatt nem is sorozott kamatokat és perköltségekéi még a vételár maradványból sem lehet kiutalni. , Hangsúlyozom, hogy a felszámítást a bírónak az lbbl : LX. t.-cz. 194.§-a második bekezdése szerint a* érdeklettek meghallga-