Telekkönyv, 1902 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1902 / 2. szám - Bélyeg- és illetékmentesség betétszerkesztéskor és telekkönyvi helyesbitéskor. 2. r.

27 Váltóperekben pedig biztosítási vágrehajtásnak van helye akkor is, ha a fizetést vagy biztosítást rendelő sommás végzés ellen kellő időben kifogások (tehát csak az alperes részéről) adattak be. Végül a -22."). §. szerint lejárt, de két évnél nem hosszabb időről hátralékban lévő bérpénz vagy haszonbéri összeg erejéig, a bérbeadó, — tehát a felperes — kérelmére, veszély valószínűsége és a követelés összegének igazolása nélkül elrendelendő a biztosítási végrehajtás, ha a bérleti viszony kimntattatik. A 226. §. szerint pedig, ha a per tárgyát nem készpénz képezi, a per tárgya valószínű pénzértékének megállapítására szolgáló adatokat a felperes bemutatni köteles. Ezekből a rendelkezésekből nyilvánvaló, hogy a meghatározott feltótelek mellett csak a felperesnek adatott meg a jog a biztosítási végrehajtást kérni. Ha tehát szükségesnek találtatott, hogy a biztosítás feltételei és az ahoz való jogosultság ilyen szigorúan csak a felperes javára állapíttassanak meg, ugyanilyen szigorú rendelkezések foglaltattak volna a törvénybe akkoris, ha a végrehajtáshoz való jog, az 1881: LIX. t.-ez. 48. §-a esetében, kizárólag a felperes részére czéloztatott volna megállapittatni, valamint akkor is, ha az idézett szakasz esetében a végrehajtás csak a per valamely külön tárgyára korlátozandónak találtatott volna. Azonban a törvényben ilyen kizárólagosság vagy korlátozás meg nem állapíttatott, a törvényeknek ebben az irányban rendelkező szövege tehát csak annak értelme szerint magyarázható és a rendelkezés ennek a szövegnek megfelelően alkalmazandó, vagyis rendes perekben hozott azok az ítéletek, melyek a másodbiróság által helybenhagyattak, a helybenhagyás terjedelme szerint végrehajthatók, tekintet nélkül a kötelezett fél perbeli állására és a marasztalás tárgyára. Az 1868: L1V. t-cz. ^45. §. b) pontja értelmében végrehajtásnak volt helye, ha a másodbiróság az elsőbiróság ítéletét helybenhagyta és a helybenhagyó határozat semmiségi panaszszal meg nem támadtatott. Ennek a szakasznak helyébe lépett az 1881: LX. t.-cz. 1. §-a és ennek b) pontja értelmében végrehajtásnak van helye a polgári bíróságoknak jogerőre nem emelkedett ama marasztaló ítéletei alapján, melyek ellen a végrehajtásra halasztó hatálylyal nem biró felebbezés használtatott. E két szakasz rendelkezései közt különbség tulajdonkép nincs, ha csak az nem tekintetik különbségnek, hogy az utóbbiban a végrehajtás alapjául marasztaló Ítélet van megjelölve, mert a >marasztaló< jellegnek kitétele ennek a szónak valódi értelméhez képest teljesen felesleges. Ez a szó ugyanis csak azt fejezi ki. hogy az egyik peres fél valaminek teljesítésére köteleztetett, már pedig kötelezés vagy bírói meghagyás nélkül nincs marasztalás és marasztalás nélkül nem lehet végrehajtás, nincs a kötelezésnek kényszer utján való teljesítése. De marasztalás a perköltség viselésére való kötelezés is, következéskép az olyan ítélet, melyben a felperes a perköltség megttzetésére köteleztetett, szintén marasztaló ítélet. Gyakran előfordul az az eset, hogy a perbe vont alperes a korosat főtárgyát a felperesnek, a kereset vételét megelőzőleg, vagy azután, vagy