Telekkönyv, 1900 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1900 / 6. szám - A jelzálogos követelés beváltásáról. 3. r.

143 alapján hozott határozatával az ártérből kivétetett, az így kivett teriilet után megfizetett vízszabályozási dijaknak visszatérítése iránt indított keresetek a polgári bíróságok hatáskörébe tartoznak. Indokok: A vizszabályozó és ármentesitő társulatok ártérfejlesztési munkálatai ellen beadott felszólalások felett az 1884 : XIV. t.-cz. 13. ós 17. §-ai, valamint az ezen törvényt érvényben fentartó 1885 : XXHI. t.-cz. 105., 106. és 108. §-ai szerint első fokon a közgyűlés által e czélra kiküldött bizottság, másodfokon az illetékes törvényhatóság alispánja (polgármestere) határoz, kinek határozata ellen további felfolyamodásnak csak a törvények meg nem tartása vagy azok helytelen alkalmazása alapján van helye a földmivelésügyi miniszterhez, ki ily esetben a sérelmes határozatot feloldja és az ügyet ujabb határozathozatal végett más alispánhoz (polgármesterhez) utasítja. Közigazgatási uton tehát az alispán (polgármester) az ügy érdemében végérvényesen határoz; a határozatában meg nem nyugvó fél azonban birtokon kivül a törvény rendes utján kereshet orvoslást. (1884: XIV. t.-cz. 17. §., — 1885 : XXIII. t.-cz. 108. §.) Ezeknek a törvényeknek most idézett rendelkezéseiből kitűnik, hogy az ártérfejlesztési kérdésekből származó vagyonjogi vitás igények elbírálását, a törvényhozás nemcsak hogy nem vette ki a bíróságok hatásköréből, hanem kifejezetten ugy rendelkezett, hogy ezekben a kérdésekben véglegesen a bíróságok határoznak. A közigazgatási bíróságról szóló 1896. évi XXVI. t.-cz. 18. §-a a korábbi törvényekben és rendeletekben előforduló azt a rendelkezést, melynél fogva a felek a közigazgatási eljárás befejezése után a törvény rendes utján kereshetnek orvoslást, csakis a közigazgatási bírósághoz utalt ügyekre nózve helyezte hatályon kivül s egyúttal a törvény 19. §-ában kifejezést adott annak, hogy a közigazgatási bíróság hatáskörét szabályozó rendelkezések szorosan magyarázandók és a közigazgatási bíróság hatásköre a jog- és törvényhasonlatosság alkalmazásával ki nem terjeszthető. Ugyanennek a törvénynek V. czime a vízjogi és ezzel kapcsolatos törvények illető szakaszainak megjelölésével taxatíve sorolja fel azokat a vízjogi kérdéseket, amelyekben a közigazgatási bíróság előtti eljárásnak helye van, ezek közt azonban a vízjogi törvény fentidézett 105., 106. és 108. §-ai alapján hozott közigazgatási határozatok nem fordulnak elő, következően a bíróságok hatáskörét ezekben a kérdésekben a közigazgatási bíróságról szóló törvény sem változtatta meg. Törvényeinknek eme rendelkezéseivel szemben az a kérdés, hogy az ártérfejlesztési viszonyokból származó követelések közjogi, avagy pedig magánjogi követeléseknek tekintendők-e, a hatásköri kérdés mikénti megoldására nózve teljesen közömbös. Kétséget nem szenved, hogy az illetékes közigazgatási bíróságnak ama határozata alapján, melylyel az ártérhez tévesen felvett terület a vízrendezési társulat kötelékéből kivonatik, az ártérből kibocsátott ingatlanok tulajdonosai jogszerűen követelhetik, hogy a tőlük, az ártéri jelleg czimén beszedett járulékok részükre visszafizettessenek, — s a fentebbi törvények idézett rendelkezéseivel szemben csakis az lehet kérdés tárgya, hogy az