Telekkönyv, 1900 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1900 / 6. szám - A jelzálogos követelés beváltásáról. 3. r.

135 bírónak semmi felelőssége nincsen, mert a két egyedül érdekelt fél közös kérelméhez képest törvény szerint intézkedett. De nincs felelőssége a másik esetben sem, ha t. i. a hitelező, kinek követelését beváltani szándékoznak, ebbe meg nem nyugszik, hanem a beváltás kimondása ellen apellál. Ebben az esetben ugyanis, ha a beváltás kimondásánál egyidejűleg jogerő bevárása nélkül utaltatik is a beváltási összeg, azt bizonyára fel nem veszi az utalványos. mert a kiutalás a dolog természete szerint is a beváltás birói kimondása elfogadásának feltétele mellett történik és különben is mi eredményt várhatna apellátájától az a fél, aki az ellenszolgáltatás feltétele mellett kiutalt összeget felveszi, de a kikötött ellenszolgáltatást — a követelés átruházását — megadni nem hajlandó. Ebben az esetben sem képzelhető tehát, hogy a kiutalást teljesítő biró felelőssége előtérbe lépne. Egyes-egyedül akkor lehet bonyodalom, ha olyan hitelező' kéri a beváltás kimondását, kinél erre erősebb jogú hitelező is van. De ebben az esetben sem lehet véleményem szerint az előző hitelezőt a pénze utan addig megvárakoztatni, mig a sorrendi végzés jogerőre emelkedik. Ily esetben is helyt lehet adni a kérelemnek, mint azt fentebb emiitettem, és ha ezután jelentkezik az erősebb jogú hitelező, akkor a gyengébb jogú, elsőséggel nem biró hitelező ellenében mondatik ki a kényszer-engedmény az általa már előbb beváltott követelés tekintetében. Ebben az esetben sem panaszkodhatik jogsérelemről egyetlen érdekelt se. Az első hitelezőnek — kinek követelése be váltatott — mindegy, akár A., akár B. váltja magához a követelést. Az erősebb jogú, de később jelentkező hitelezőnek is mindegy, ha .4.-tól vagy _B.-től váltotta is meg a követelést, mely épen olyan öszszegü marad a már egyszer megtörtént beváltás után is, mint előbb volt. De még az sem panaszkodhatik jogsérelemről, akinek a beváltási jog megadatott és ennek daczára később ugyanazon követelésre ő ellenében egy más hitelezőnek adatik az meg, mert ez törvényen alapul és neki tudnia kell, hogy e joggal ugy élhet, ha az erre elsőséggel biró hitelező nem jelentkezik. Törvény szerint ugyanis az elsőség egy hitelezőt nem az ellenében illeti meg, kinek követelését beváltják, hanem azon hitelező ellenében, ki vele e jog gyakorlásában konkurál. Ha pedig a tkvi hatósághoz ily irányú több kérvény érkezik be, mielőtt még az első is elintéztetett volna, ugy a biró leghelyesebben cselekszik, ha a kérelemre tárgyalást tüz és a fefek nyilatkozatai után a törvény értelmében határoz. Törvénykezésünkben egyáltalában az 1881. évi 60. t.-cz. 190. §-a szerinti jelzálogos követelés beváltása nem gyakori eset és bizonyára nem túlzok, ha azt állitom, hogy arra talán még eset sem volt, miként egy követelést több jelzálogos hitelező akart volna e törvény alapján magához váltani. Azt hiszem, nem tévedek, ha ennek okát abban lelem fel, hogy a törvény