Telekkönyv, 1900 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1900 / 6. szám - A jelzálogos követelés beváltásáról. 3. r.

134 jogot bekebelező, illetve a végrehajtási jogot feljegyző végzés jogerős lesz, más szóval amikor valaki (a tulajdonost kivéve) vég­rehajtási árverést kérhet az ingatlanra. Ezt az időpontot tartom olyannak, mely mig egyrészről az összes érdekeltek jogait és érdekeit eléggé megoltalmazza, addig a törvény szellemének, intentiójának is legjobban megfelel. Ettől az időponttól kezdve a sorrendi tárgyalás berekesztéséig bármikor beválthatja az arra jogosított hitelező az előző jelzálogos hitelező követelését. Önkényte-s árverés esetén pedig ez a jog a hitelezőket attól az időponttól kezdve illeti meg, amikor az önkénytes árverés elrendelése iránti kérvény kedvezőleg elintéztetett. Gyakorolható pedig a beváltási jog akkor, ha a beváltandó­követelés és járulékai összegszerűsége nem vitás. Mindezekből talán önként is következik az a véleményem,, hogy szerintem a sorrendi tárgyaláson a beváltott követelést nem az a hitelező, kitől beváltatott, hanem a beváltó hitelező jogosult felszámítani. Az utóbbi a beváltással minden jogot megszerzett magának, ami ezen követelés alapján az előbbit megillette. Annak a hitelezőnek, ki követelését az utolsó fillérig megkapta, e köve­telés tekintetében többé semmi joga sincsen, legfeljebb csak kötelessége (szavatosság). Az ő minden jogába belépett a beváltó hitelező; ő, és pedig a maga javára ugy és oly összegben számitja fel tehát a sorrendi tárgyaláson a beváltott követelést, ahogyan és amily összegben neki tetszik. Ha a követelés rész­letezését vagy bármi összegszerűségét helytelenül vagy pláne hamisul számítaná fel, ott az ellenőrző biró és ott az érdekelt többi hitelező és a végrehajtást szenvedő, akik őrködnek a fel­számítás törvényességére és helyességére. Az is a beváltási határidő kérdésében elfoglalt nézetemből folyik, hogy szerintem azon előző hitelező, kinek követelését bevál­tották, nyomban a beváltás bírói kimondása titán kajya meg a pén­zét. Mert az előző jelzálogos hitelezőnek azon törvényadta jogát, hogy követelését készpénzbeliekéi] a későbbi hitelezőnek meg­váltani, elvitatni nem lehet. 0 tehát pénze után nem köteles várni, mig a sorrendi, sőt mig a kiutaló végzés jogerős lesz. Neki a beváltás birói kimondásával egyidejűleg készpénzben meg­kell kapnia követelését, különben ugy is járhatna, hogy későbben kap pénzt, mint a többi hitelező, mert épen ezt a birói intéz­kedést apellálja meg valamelyik érdekelt. Nem egészen fogad­hatom tehát el azt a nézetet sem, hogy amelyik biró a sorrendi végzés jogerőre emelkedése előtt utalja ki az előző hitelezőnek a beváltás végett letett összeget, az saját felelősségére cselek­szik. A beváltást ugyanis, ha azt csak egy hitelező kéri, más nem támadhatja meg, mint akinek követelését beváltották. Ez a hitelező* pedig a beváltás kimondásában megnyugszik vagy nem. Ha igen,, ugy felveszi a kiutalt összeget, mi ellen többé senki sem szóíhatr mert hiszen egy hitelező teljes jogérvénynyel biróságon kivül is: átengedményezheti, átruházhatja követelését. Ez esetben tehát a

Next

/
Oldalképek
Tartalom