Telekkönyv, 1900 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1900 / 6. szám - A jelzálogos követelés beváltásáról. 3. r.
133 iíötbér s kártalanítási dijaival együtt az utolsó fillérig. Ennél többet ő nem kívánhat. S ha az ő javára kell idő tekintetében megszorítani a későbbi hitelező beváltási jogát, akkor sem lehet ezt az árverés utáni időre tenni. Az adóst szintén nem éri jogsérelem, mert még azt sem mondhatja, hogy a törvény őt olyan személylyel kényszeríti jogviszonyba lépni, kivel jogviszonyba lepni nem akar. A beváltó hitelező neki már úgyis hitelezője, a különbség csak az, hogy az utóbbi lépett egy más hitelező helyébe is. Jogsérelem a beváltásból egyedül a beváltó hitelezőt érheti, amint ezt a folyóirat nagyérdemű szerkesztője a f. é. 3-ik számban irt czikkében kifejti. De ő se panaszkodhatik a miatt: volenti non fit injuria. Ha a beváltó egy nem valódi vagy fenn nem álló követelést vált be, mielőtt meggyőződnék, hogy az valódi -és fenn álló-e, s illetve annak daczára beváltja a követelést, hogy meg sem győződik annak fennállása és valódisága felől, az ne panaszkodjék később e miatt ! De phisikailag is alig kivihető lenne az, hogy éppen a sorrendi tárgyalás alkalmával, az előző hitelező felszámítása után legyen beváltható a követelés. Megakasztaná a sorrendi tárgyalást, egy már felszámított követelést kellene egészben vagy részben törölni; de sőt alig lenne kivihető a jogcselekmény, mert a biró a lefizetett készpénzt át sem veheti, szóbeli nyilatkozatok alapján pedig a követelést beváltottnak ki nem jelentheti stb. Mindazonáltal kétségtelen, hogy a beváltási jog csak megszorítással gyakorolható, mert tegyük fel, hogy egy hitelező maga részére előnyös kölcsönt köt az ingatlan tulajdonosával 20 vagy 30 évre. Az adós később ettől szabadulni óhajtván, egy barátjával a lekötött ingatlant megterhelteti és anélkül, hogy az ingatlant végrehajtás alá vonná, ami a tulajdonosra már sok jogi következményekkel jár: beváltatja az előző követelést, s sok más egyéb visszaélés is lenne a megszorítás nélküli beváltási jog gyakorolhatásával ugy az előző hitelezővel, mint az adóssal szemben elkövethető. E tekintetben bizonyos csak az, hogy a beváltási jog gyakorolhatásának elengedhetetlen feltétele az, hogy a jelzálogul szolgáló ingatlan végrehajtás alatt álljon. Ez a törvényből is egészen világos. A másik feltétel az, hogy a beváltandó követelés összeg'szerűsége kétségen felül megállapítható legyen akár a beváltást tűrő hitelező önkénytes nyilatkozata, akár pedig a vonatkozó ügyiratok alapján. Szerény véleményem mindezeket egybevetve az, hogy az 1881: 60. t.-cz. 190. §-ában engedett beváltási jogot a későbbi jelzálogos hitelező attól az időponttól kezdve gyakorolhatja, amikor az°ingatlanra vagy ingatlanokra bármelyik jelzálogos hitelező által vezetett kielégítési végrehajtási jogcselekmény telekkönyvileg is jogerőssé válik, vagyis amikor a végrehajtási zálog-