Telekkönyv, 1899 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1899 / 2. szám - Dologi jog érvényesítését czélozza-e az 1881. évi LX. t-cz 197. §-a második bekezdésének első pontjában meghatározott kereset?

4i sét czélozza ; már pedig az ily keresetek az 1893. évi XVIII. t.-cz. 1. §. 2. pontja szerint csak abban az esetben tartoznak sommás eljárás alá és a kir. járásbíróságok hatásköréhez, ha a per tárgyának értéke 200 frtot meg nem halad ; minthogy azonban felperes keresete tárgyának értéke 437 írt 57 krt tesz, a kereset a sommás eljárásra és a kir. járásbíróságok hatásköréhez nem tartozik. Felperes az alperesek pergátló kifogásával szemben azt vitatta, hogy keresete nem dologi jog érvényesítését czélzó, hanem személyes (kötelemjogi) kereset, mely mint ilyen, tekintettel arra, hogy a pertárgy értéke az 500 frtot meg nem haladja, az 1893. évi XVIII. t.-czikk 1. §-ának 1. pontja értelmében sommás eljárás alá és a kir. járásbíróságok hatásköréhez tartozik. Kérdés: a felek közül melyiknek van igaza? Dologi jogérvényesítését czélozza-e az 1881. évi LX. t.-czikk 197. §. második bekezdésének első pontjában meghatározott korcsét vagy nem ? Véleményem szerint ez a kereset dologi jog érvényesítését nem czélozza s azért az nem dologi, hanem személyes kereset, amely mint ilyen, 500 frt pertárgy értek erejéig az 1893. évi XVIII. t.-cz. 1. §. 1. pontjának rendelkezéséhez képest sommás eljárás alá és a kir. járásbíróság hatásköréhez tartozik. Indokaim, amelyekre ezt a véleményemet alapítom, a következők. A jelzálogos hitelezőt jelzálogjogából eredőleg mint dologi jog érvényesítését czélzó kereset, csakis egyetlen kereset, az úgynevezett jelzálogi kereset (actio hypothecaria in rem) illeti meg, amely arra irányul, hogy a jelzálogos hitelező magát a jelzálogul lekötött ingatlanból követelésére nézve kielégíthesse. Ez a kereset kizárólag csakis az ingatlannak időszerinti tkvi tulajdonosa ellen indítható, ellenben ilyen keresetnek az ugyanazon ingatlanra bekebelezett más jelzálogos hitelezők ellen a dolog természetéhez képest helye nincsen. Már maga ez az egy körülmény igazolja, hogy az a kereset, amelyet felperes, alperesek ellen az 1881. évi LX. t.-cz. 197. §. második bekezdésének első pontján alapuló perreutasitás következtében indított, nem dologi jog érvényesítését czélozza, ugyanazért nem dologi kereset. De hogy ez a kereset nem dologi, hanem személyes kereset, kitűnik abból, hogy alperesek a felperest megillető dologi jogot kifogásokkal megtámadni jogosítva nincsenek. Ugyanis az 1881. évi LX. t.-cz. 197. §-ának utolsó bekezdése szerint a telekkönyvi bejegyzés (a dologi jog) érvényessege ellen csak azok teltetnek kifogást, akik a bejegyzést a telekkönyvi rendeletek értelmében keresettel megtámadni jogositvák: a telekkönyvi rendeletek, nevezetesen azoknak 148—155. §-ai és az ezek alkalmazása körül kifejlett bírósági gyakorlat megállapodása szerint pedig a bekebelezés érvényességét csak a tkvi jogaiban sértett fél vagy ennek Jogutódai, tehát csak az vagy annak jogutódai, aki ellen