Telekkönyv, 1899 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1899 / 4. szám - Telekkönyv és kataszter közötti összhang. [1. r.] [Hozzászólás Baross Gábor: A betétszerkesztési eljárás mikép volna egyszerűsíthető és gyorsítható című cikksorozatához. Telekkönyv, 1898. 11. és 12. számok és 1899. 1. sz. 4-7. p.]

93 eltekintve, a két intézmény egy alapra van fektetve s amennyiben a további birtokváltozások a földadókataszternél is csak telekkönyvi végzések alapján tartatnak nyilván, idők multán a tényleges birtokosok száma folyton apadni, a telekkönyvi tulajdonosok száma pedig folyton szaporodni fog s évtizedek múlva ott leszünk, bogy e tekintetben is beáll az összhang. Országos fontosságú és közszempontból kiáltó érdekek követelik, hogy a betétszerkesztés bevallott feladata, a telekkönyvnek a kataszterrel való összhangzása a fenti értelemben megvalósuljon. Mert tulajdonképpen mi is a betétekkel még "ki nem egészített magyar hitel-telekkönyv ? Törvényes igazolása a birtok tulajdonosának egyfelől, s adóssági katalógus másfelől, egyéb semmi. Nem vonom kétségbe, hogy ez a két pont nagyon sokat jelent, de másrészt mindnyájan tudjuk, akik mélyebben is bepillantottunk a telekkönyv tartalmának titkaiba, hogy még a tulajdonjog sem szent s a törvényes módon bejegyzett követelések sem mindig reálisak, mert a primitív módon és eszközökkel készített, sok fogyatkozásban szenvedő telekkönyvben vannak bejegyzett jogok es követelések olyan ingatlanokra is, amelyek soha sem léteztek s viszont vannak telekkönyvezés tárgyát képező ingatlanok, amelyek a telekkönyvben nem fordulnak elő, holott azokhoz is jog fűződik. így tehát sem a szerzett jog, sem a valóságban létező tárgy, sem a követelések nincsenek a telekkönyvben kellő módon biztosítva. Nem akarok mellékes vonalakra kitérni annak illusztrálására, hogy ez az állapot mily fonák helyzeteket teremt s egyeseknek mily károkat okoz, csupán arra szorítkozom, hogy láttam kevés megbízható telekkönyvet es nagyon sok rosszat s minthogy az ország erdélyi részében a birtokrendezések telekkönyvi alapon történnek, mint' volt hitelesítő mérnöknek, a rossz telekkönyvek okoztak a legtöbb gondot, aggodalmat és sajnálkozást. Látni és nemcsak tudni kell, hogy a rossz telekkönyv mily nehezen orvosolható bajoknak válhatik kútforrásavá, azért részemről egy oly álláspontot nem tudnék áoha támogatni, mely a telekkönyv megbízhatatlanságára vezethetne. Viszonyaink közt pedig ezt a czélt csak egyedül ugy találom elérhetőnek, ha a betétszerkesztés a kataszterrel szoros kapcsolatban marad ; ha azok a szempontok, amelyeknek a betetszerkesztési miveleteknél érvényesülnie kell, a kataszterben is megvalósíthatók és pedig a kataszter elvének csorbittatlanul megóvása s a czélszerünek látszó alakiságok, rendszabályok érvényesítése mellett. Az 1886. évi XXIX. t.-cz. meghozatalának s novelláris uton való többszöri módosításának czélja nem oda irányult, hogy a két intézményt, nevezetesen a telekkönyvet és a katasztert rendeltetésükből kiforgassák; ellenkezőleg a törvény annak megvalósítását czélozza, hogy az addig csupán a földadó kivetésének alapjául szolgáló kataszteri munkálatok, a földbirtok forgalmát és hitelét emelő, megbízható adatai, a telekkönyv czéljaira is