Telekkönyv, 1898 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1898 / 5. szám - Telekkönyvi iskola. A kérvényről. [14. r.]

Felelet. Az eljárás aszerint különbözik, hogy kik és mily időpontban és ki ellen kérik egy és ugyanazon ingatlanra a tulajdon és zálogjog bekebelezését. Több eset képzelhető, hogy egy és ugyanazon ingatlanra tulajdon és zálogjog kéretik és mind a két bekebelezést el kell rendelni, tehát — hogy kérdező szavaival éljünk — egyik fél se lesz vesztes. Ugyanis tegyük fel, hogy a martonfalvi 15. sztjkvben felvett ingatlannak Szabó János a telekkönyvi tulajdonosa, akkor lehetséges : a) hogy erre az ingatlanra 1898. évi 1216. sz. a. beadott kérvénynyel a sárréti takarékpénztár Szabó János ellen a zálogjognak a bekebelezését, 1898. évi 1220. sz. alait beadott kérvénynyel pedig Nagy István tulajdonjogának bekebelezését kérelmezi ; b) hogy ugyanerre az ingatlanra 1220. sz. a. beadott kérvénynyel Nagy István tulajdonjogának bekebelezését, 1225. sz. a. beadott kérvénynyel pedig a sárréti takarékpénztár Nagy István ellen a zálogjog bekebelezését kérelmezi ; c) hogy ugyanerre az ingatlanra 1220. sz. a. beadott kérvénynyel Nagy István tulajdonjogának bekebelezését, egyszersmind pedig önmaga ellen a sárréti takarékpénztár javára a zálogjognak bekebelezését kérelmezi; d) hogy ugyanerre az ingatlanra 1220. sz. a. beadott kérvénynyel Nagy István tulajdonjogának bekebelezését, 1225. sz. a. beadott kérvénynyel pedig a sárréti takarékrjénztár Szabó János ellen a zálogjognak bekebelezését kérelmezi, végül ej hogy ugyanerre az ingatlanra 1220. sz. a. beadott kérvéuynyel Nagy István tulajdonjogának bekebelezését, 1221. sz. a. beadott kérvénynyel pedig a sárréti takarékpénztár Szabó János ellen a zálogjognak bekebelezését kérelmezi s ez az egy és ugyanazon ingatlanra ugyanazon személy ellen irányuló két kérvény, mivel egy postával egyszerre érkezett, egyidejüleges. Feltéve, hogy az esetek mindenikében mind a két okirat a bekebelezésre alkalmas, az a), b) és c) alatti esetekben ugy a tulajdonjognak, mint a zálogjognak bekebelezése elrendelendő ; a d) alatti esetben pedig a tulajdonjognak bekebelezése elrendelendő, ellenben a zálogjog bekebelezése iránti kérelem a tlkvi rendtartás 71. §-a alapján elutasítandó. Az e) alatti eset, amelyre — ugy véljük — a felvetett kérdés tulajonképpen vonatkozik, sem a telekkönyvi rendtartásban, sem az ezzel kapcsolatban álló osztrák polgári törvénykönyvben, egymáshoz való viszonyukat és jogi hatályukat illetőleg tüzetesen szabályozva nincsen, a jogtudományban is ez a kérdés vitás és eddigelé jóformán eldöntetlen. Az bizonyos, hogy ebben az esetben a külüuböző jogoknak összeütközése (collisio juris) forog fenn, amely a telekkönyvi rendtartásban is érvényes ama jogszabály alkalmazását „qui prior tempore, potior jure" éppen tlkvi egyidejülegességénél fogva kizárja, mi oknál fogva az a tlkvi rangsorozati elsőbbségre vonatkozó szabály szerint el nem dönthető ; amiből következik, hogy a kérdésnek eldöntését a telekkönyvön kivül kell keresni és azt a különböző jogügyletek telekkönyvön kivül történt létrejöttének időpontja szerint eldönteni. Véleményünk szerint, amely azonban csak egyéni véleménynek tekiutendő, abban az esetben, ha egy és ugyanarra az ingatlanra a tlkvi tulajdonos ellen egyidejülegesen beadott két különböző kérvénynyel tulajdon és zálogjog bekebelezése kéretik, a tlkvi rendtartás 1G5. §-ának rendelkezéséhez képest mind a két jognak a bekebelezése elrendelendő s az egyidejülegesség mind a két bejegyzésnél az iktató számra és az illető telekkönyvi lap sorszámára való hivatkozással kiteendö ; egyszersmind az a fél, akinek javára a tulajdonjog bekebeleztetett, a jelzálogos hitelezővel szemben a zálogjog kitörlése iránt perre utasitandó azzal a jogkövetkezménynyel, hogy abban az esetben, ha a törlési pert a kitűzött záros határidőben meg nem indítaná, az vele szemben joghatályossá válik. Ha Nagy István a perben bebizonyítja, hogy az ingatlant Szabó Jánostól telekkönyvön kivül előbb szerezte meg és vette tényleges birtokába, semmint arra vonatkozólag Szabó János a sárréti takarékpénztárnak jelzálogjogot engedélyezett, a jelzálogos hitelező lesz a pervesztes azért, mert a zálogjog szerzésre vonatkozó jogelvek szerint mindenki csakis a tulajdonát képező dolgot zálogosíthatja el, már pedig Szabó Jánosnak a martonfalvi 15. sz. tjkvben felvett ingatlana, amelyet ő Nagy Istvánnak korábban eladott és tényleges birtokába is átadott, az elzálogosítás idejében tulajdonát saját tényénél fogva nem képezte s igy azt jog szerint el sem zálogosíthatta. A jelzálogos hitelező tehát, akinek olyan dolog zálogosittatott el, amely az elzálogositónak a zálogul kijelölés idejében tulajdonát saját tényénél fogva már nem képezte, engedni és zálogjogának kitörlését — mivel ő a tévedésbe ejtett fél — tűrni tartozik. Ezt a felfogást támogatja, sőt egyenesen megerősíti a m. kir. Curiának analóg esetben hozott 55. számú teljes ülési döntvénye, amelyben kimondatik, hogy „oly harmadik személytől, aki végrehajtás alá vont telekkönyvezett ingatlanra, vagy annak egy részére a végrehajtató jogait megelőzően tulajdoni jogott szerzett, meg nem tagadható a jogosultság, hogy a végrehajtató ellen az 1881. évi LX. t.-czikk 168. §-a alapján keresetet indíthasson, habár szerzett joga telekkönyv Heg nincs is bejegyezre,1'