Telekkönyv, 1898 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1898 / 12. szám - A betétszerkesztési eljárás mikép volna egyszerűsíthető és gyorsítható?[2. r.]

210 ideiglenes vagy végleges elrendelése közt különbséget nem tesz, hanem általában megengedi a felfolyamodást annak a félnek, ki ellen a zárlat elrendeltetett, az esetben, ha az elrendelés a 237. §. ellenére történt. Habár tehát ez a törvényhely az előleges zárlat elleni felfolyamodást kifejezetten nem tiltja, mégis okszerűen csak ugy értelmezhető, hogy a zárlatot szenvedő fél a bíróságnak csupán az ellen a végzése ellen élhet felfolyamodással, melylyel a felek meghallgatása után az előlegesen elrendelt zárlat fenntartása rendeltetett el, vagyis amelylyel a zárlat elrendelése véglegesen megtörtént. A bíróság ugyanis azzal, hogy a késedelemmel járó veszélyre való tekintettel a zárlatot előlegesen elrendelte, a zárlati kérelem iránt még nem döntött, hanem csak ideiglenes biztosítási intézkedést tett és a zárlati kérelem fölött ez esetben is végleg csak akkor határoz, vagyis azt a kérelmet voltaképen csak akkor intézi el, ha a feleket a kérelem iránt meghallgatta. A dolog természetéből folyik, hogy felfolyamodásnak az első biróság rendelkezése ellen csak akkor lehet helye, ha a törvényszabta eljárás e bíróságnál be van fejezve és az első biróság a kérelem iránt végleg határozott. Ezzel pedig ellenkeznék az, ha a bíróságnak az előleges zárlatra vonatkozó, csupán ideiglenesen rendelkező és általa meg is változtatható végzése ellen külön felfolyamodás megengedtetnék. A felek meghallgatására és ennek eredményéhez képest a zárlat kérdésében végleges határozat hozatalára a biróság a törvény által kötelezve van és így az eziránt való intézkedés az előleges zárlat elrendelésével megkezdett eljárásnak minden esetben szükségképeni folytafása lévén, nem is képzelhető, hogy a törvény megengedni akarta volna azt, hogy a zárlati kérelem elintézésének a fent jelzett két részből álló folytatólagos menete az első rész után közbetehető felfolyamodással megszakítható legyen. A törvény a felek meghallgatásával alkalmat és módot nyújt a zárlatot szenvedő félnek a zárlat elrendelése ellen felhozható összes panaszainak és kifogásainak érvényesítésére és mivel a meghallgatás után a biróság az előlegesen hozott végzéshez többé kötve nincsen, módot nyújt már az elsőbiróságnak is az előleges zárlat elrendelésével esetleg okozott sérelemnek saját hatáskörében való orvoslására. Az a fél, ki ellen az előleges zárlat a törvény ellenére rendeltetett el, a neki ezzel okozott hátrányokat ezen az uton is épen ugy elhárítja, mint tehette volna azt az előleges zárlatot elrendelő végzés elleni felfolyamodással. Hiányzik tehát minden indok ahhoz, hogy a zárlatot szenvedő félnek ezenkívül még a felfolyamodás jogorvoslata is megengedtessék, melynek általában csak akkor van helye, midőn az okozott sérelem magánál az azt okozó bíróságnál nem orvosolható. Általános perjogi szabály az, hogy a felsőbíróságnak jogsegélye csak akkor vehető igénybe, ha a sérelem orvoslása a törvény által meghatározott eljárás keretében az alsóbiróságnál már ki van zárva és ezt az elvet hazai joggyakorlatunk is követi, egyebek közt az 1874. évi XXXV. t.-cz. X. fejezetének alkalmazásánál, mely habár a közjegyzői okirat alapján hozott végrehajtást elrendelő végzés ellen a felfolyamodást kifejezetten szintén meg nem lillja, mégis helyesen akként nyer alkalmazást, hogy mindaddig, mig az első biróság