Telekkönyv, 1898 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1898 / 11. szám - A változatlan telekkönyvi állás átvitele szükséges-e ?[Hozzászólás Harmath Domokos: A változatlan telekkönyvi állással való átvitelről című cikkéhez. Telekkönyv, 1898. 9. sz. 135-139. p.]

197 Az előadottakból kitűnik, hogy az alap telekjegyzőkönyvből milyen hrszámok? miiven részesedéssel? kiknek a javara vitettek át? az uj telekjegyzőkönyv pedig feltünteti, hogy kiknek telekkönyvéből hozattak át az ingatlanok? milyen részesedéssel? és az áthozott tulajdonosok közül kik voltak a társtulajdonosok ? és melyik társtulajdonos jutalékára történt és mi jogczimen az ujabb tulajdonjog-szerzés? és ki az, aki azt szerezte? Az uj telekjegyzőkönyv tehát szerintem a kívánalomnak meglelek2) Csak egy hiányzanék belőle, az pedig nem egyéb, mint az egyes tulajdonosok szerzési jogczime. De erre nézve kellő felvilágosítást nyújt a 323. számú alap telekjegyzőkönyv es az uj telekjegyzőkönyvben kitüntetett tulajdonosok neve után bevezetett „eddigi társ-tulajdonosok" jelző, ami kellő biztosítékot nyújt arra, hogy az alap-telekjegyzőkönyvben ezek szerzési jogczime kellő alapon nyugszik. Hogy az általam előállított uj telekjegyzőkönyv — szerintem — a kívánalomnak megfelel, anélkül is, hogy ott az eddigi társtulajdonosok szerzési jogczime kitéve volna, arra nézve elégnek tartom hivatkozni, az egyszerű telekkönyvi átírásokra, hol például csak egy eladó és egy vevővel van dolgunk. ily esetben az újonnan nyitott telekjegyzőkönyvben nem emiitjük fel, hogy az eladó milyen szerzési jogczimen szerezte azt az ingatlant, mely az 5. számú telekjegyzőkönyvből a 10. számú uj telekjegyzőkönyvben adás-vétel czimen szállott át a vevőre : mert az 5. számú telekjégyzőkönyv kellő biztosítékot nyújt arra, hogy az adás-vétel tárgyát képezett ingatlant az eladó alapos jogczimmel szerezte, s mint ilyet adta el a vevőnek. Ez okból hiszem, hogy az általam előállított uj telekjégyzőkönyv, — habár az az egyes tulajdonosoknak szerzési jogczimét nélkülözi is — kiállja a bírálatot és a hitelképességre nézve semmi aggályt nem hagy fent. A fentiek előadása után — szerintem — nemcsak a felhozott példa szerinti, de még komplikáltabb telekjegyzőkönyvi állapotoknál sem szükséges a „Változatlan telekkönyvi állással való átvitel"; mert a legkomplikáltabb telekjegyzőkönyvből is lehet könnyen áttekinthető s az igazságnak megfelelő tiszta uj telekjegyző-könyvet nyitni, anélkül, hogy a sok esetben két oldalra terjedő régi bejegyzéseket kelljen az uj telekkönyvbe átvinni s ott a betekintőnek hosszas tanulmányozás után kelljen a tkvi állást kideríteni. •2) Mi ebben a nézetben nem osztozhatunk, mert az a körülmény, hogy NagySándornak 1887. évben bekebelezett tulajdonjoga 1897. évben újból bekebeleztetik, legföképen pedig, hogy a helyszinelési birtokosokként bejegyzett személyek javára 1897. évben a tulajdonjog minden jogczim nélkül bekebeleztetik s ez által azoknak jogi állása egészen megváltoztattatik, a helyes telekkönyvvezetés szempontjából merőben megengedhetetlen. (Szerk.)