Telekkönyv, 1898 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1898 / 6. szám - A követelés átruházása

85 Az első bíróságnak azon végzése ellen, melylyel a zárlat az 1881. évi LX. t.-cz. 237. §-ának a) pontja alapján és a 239. §. szerint az ellenfél meghallgatása nélkül előlegesen elrendeltetett, de a felek meghallgatására egyidejűleg határnap is kitüzetett, külön fel folyamodásnak nincs helye. Indokok: A zárlat iránti kérvény az 1881. évi LX. t.-cz. 237. §-a a) pontjának esetében a 239. §-hoz képest rendszerint az ellenfél meghallgatása után intéztetik el, és e szabály alól kivételnek csak annyiban van helye, amennyiben a késedelem veszélylyel járna és ebben az esetben a zárlat az ellenfél meghallgatása nélkül előlegesen is elrendelhető; de az elrendeléssel egyidejűleg határnap tűzendő ki a felek meghallgatására és annak folytán az előlegesen elrendelt zárlat fentartása vagy feloldása végzés által döntendő el. A 243. §. a) pontja szerint pedig az a fél, aki ellen a zárlat elrendeltetett, felfolyamodással élhet, ha az elrendelés a 237. §. ellenére történt A törvény nem mondja ki ugyan e szerint, hogy a zárlatot előlegesen elrendelő végzés ellen felfolyamodásnak helye nincs ; okszerűen és szükségkép következik ez azonban magából a 239. § nak világos rendelkezéséből és a dolog természetéből. Mert nyilvánvaló magából a törvényből, hogy a zárlatnak előleges elrendelése az első bíróságnak nem végleges, hanem csak ideiglenes intézkedése, melyhez maga az első biróság is csak a felek meghallgatásáig van kötve, és a felek utólagos meghallgatásának elrendelésével a törvény nem is czélozhat mást. mint azt, hogy egyrészt módot és alkalmat nyújtson annak a félnek, aki ellen a zárlat előlegesen meghallgatása nélkül rendeltetett el arra, hogy e bírói intézkedés ellen maga az eljáró biróság előtt kifogásait utólag megtehesse ; másrészt pedig magának az előlegesen intézkedő bíróságnak is módot nyújtson arra, hogy amennyiben a kifogásokat alaposaknak találja, a jogsérelmet a a zárlat feloldásának kimondásával már maga a saját hatáskörében orvosolja. Hasonló módon szabályozza az 1874. évi XXXV. t.-czikk is az eljárást a közjegyzői okiratok alapján elrendelt végrehajtások esetén; mert a 113., 114., 116. és 119. §-ok szerint az a fél, ki ellen a végrehajtás elrendeltetett a végrehajtásnak elrendelése ellen első sorban szintén csak kifogásokkal élhet, melyek fölött tárgyalás alapján maga a végrehajtást elrendelő első biróság dönt, és a törvénykezési szabályok szerint megengedett jogorvoslatnak csakis a tárgyalás alapján meghozott végzés ellen van helye. Midőn tehát a zárlat körüli eljárásra nézve maga a törvény megjelöli világosan és határozottan azt az utat, amelyen az előleges zárlat elrendelése által okozott jogsérelem első sorban orvosolandó, és midőn maga a törvény meghatalmazást ad a zárlatot elrendelő bíróságnak arra, hogy a jogsérelmet maga a saját hatáskörében orvosolhassa: nem forog fenn szüksége annak, hogy ez az orvoslás felfolyamodás utján a felsőbb bíróságnál kerestessék; mert a felsőbb bíróságnak az ügy felebbvitele utján a jogsérelem orvoslására való felhívása csak akkor indokolt és csak akkor van helyén, ha az orvoslásra maga az első biróság törvényes hatáskörrel nem bír; amidőn azonban a törvény az első bíróságot ezzel a hatáskörrel kifejezetten felruházza, a felebbvitelnek a jogorvoslati intézmény czéljából és szükségéből folyó jogszerű előfeltétele hiányzik.