Telekkönyv, 1898 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1898 / 6. szám - A követelés átruházása
84 Az erd. tkvi rendt. 118. a) §-ának 12. pontjában a követelés átengedésének bekebelezése, s később az átengedett követelés átruházása van említve. A betétszerkesztési ált. utasításhoz csatolt XIX. A. minta C. 6. és 7. tételében pedig a tőkére és kamatjára nézve az engedmény kebeleztetik be. Látjuk tehát, hogy a hivatkozott törvényekben és rendeletekben felváltva az átruházás, átengedés és engedmény bekebelezéséről van szó, mig a gyakorlatban a követelés „elidegenítésének", a zálogjogra a tulajdonjognak a bekebelezése is ismeretes. Zlinszky „A jelzálogjog átruházása" czimü fejezet alatt a következőket írja : A jelzálogjog átruházása a jogok és kötelezettségek átváltoztatásának módja, melynél fogva valamely jog : a követelés joga másra ruháztatik. Láttuk, hogy az erdélyi tkvi rendtartás hivatkozott 12. pontja a követelés átengedésének bekebelezését ismeri. A m. kir. Curia 14. sz. polgári döntvénye a bekebelezett követelésnek átruházásáról, mig a betétszerkesztési utasítás 136. §-a a tehertételnek engedmény utján történt átruházásáról beszél. Végül a végr. törv. 124. §-a ezeket mondja. „Ha a lefoglalt követelés az előző 8 szerint át nem ruházható." Látjuk tehát még azt is, hogy a törvények a rendeletek és a gyakorlat, a zálogjog, a követelés (tőke összeg) és a teher tétel átruházása kifejezéseket is felváltva használja. Véleményem szerint leghelyesebb, ha a végrh. törvény fent hivatkozott szakaszában használt „átruházás'' kifejezéssel élünk, mint amely kifejezés a fogalmat legtisztábban adja vissza és amelynek használata a gyakorlatban is leginkább el van terj edve. Kir. Ítélőtáblai határozattárba fölvett határozat. Pozsonyi kir. ítélőtábla. Van-e helye külön felfolyamodásnak az első bíróságnak ama végzése ellen, melylyel a zárlat az 1881. évi LX. t.-cz. 237. §-ának a) pontja alapján és a 239. §. szerint az ellenfél meghallgatása nélkül előlegesen elrendeltetett? — II. polgári határozat. Az aranyosmaróthi kir. törvényszék ifj. Cs. Andrásnénak és társainak kérelmére F. István ellen a telekjegyzőkönyvben az ennek nevére bejegyzett ingatlanra meghallgatása nélkül elrendelte az 1881. évi LX. t.-cz. 237. §-ának a) pontja alapján az előleges zárlatot és a 239. §. szerint egyszersmind határnapot tűzött ki a feleknek meghallgatására. Mielőtt még az első bíróság a felek meghallgatása alapján a zárlat fentartása vagy feloldása iránt határozott volna, F. István az első bíróságnak az előleges zárlatot elrendelő e végzése ellen felfolyamodást adott be, melyet az első bíróság az ügy felülvizsgálása végett felterjesztvén, a pozsonyi kir. Ítélőtábla a felfolyamodást hivatalból visszautasította és ezen alkalomból a határozattárába felvett következő határozatot hozta:
