Telekkönyv, 1897 (2. évfolyam, 1-8. szám)

1897 / 6. szám - A jelzálogjog kitörlése időmúlás alapján. 1. r.

128 Telekkönyvi intézményünk aránylag még fiatal, alig 40 éves s igy jelzálogjogok is mint legrégiebbek, csak ilyen idő óta lehetnek bekebelezve, ámde az idő feltartóztathatatlanul halad s megtörténhetik, hogy idővel lesznek jelzálogjogok, a melyek bekebeleztetésüknek évszázados, sőt több százados évfordulóját is szerencsésen megérhetik. Hát kérdem, helyes, czélszerii, az általános jogelvekké], a telekkönyvi jogintézménynek czéljával és rendeltetésével, legfőképen pedig az élet gyakorlati követelményeivel összeegyeztethető-e azT hogy a jelzálogjog a telekkönyvben évszázadokra terjedőleg, esetleg örök időkig bekebelezve maradhasson ? Helyes, czélszerii és okadatolt-e az, hogy az időmúlásnak a telekkönyvileg bejegyzett zálogjogra semminemű joghatály ne tulajdonittassék ? Egy pillanatra se habozom kijelenteni, hogy ez merőben helytelen és sem az embernek veleszületett jogérzetével, sem az általános jogelvekkel, sem a telekkönyvi jogintézménynek czéljával és rendeltetésével, sem pedig a gyakorlati* életnek követelményeivel össze nem egyeztethető, ellenkezőleg mindezeknek, legkülönösebben pedig a forgalomnak érdeke parancsolólag megköveteli, hogy a zálogjog a telekkönyvben örök időkre bekebelezve ne maradhasson, hanem arra, ép ugy mint másnemű jogokra, az időmúlásnak megszüntető hatás tulajdonittassék oly értelemben, hogy a jelzálogjog egyedül azon az alapon, mert bekebeleztetésétől számítva bizonyos idő eltelt, 'a telekjegyzőkönyvből kitörülhető legyen. Ily joghatály természetesen csakis pozitiv törvényben mondható ki. A jelenleg ebben a részében nálunk is érvényben álló osztrák polgári törvénykönyv erről az esetről kifejezetten nem rendelkezik; ellenkezőleg 469. §-ában mint szabályt állítja fel, hogy : „a jelzálogjog megszüntetésére az adósság lefizetése magában nem elegendő, a jelzálogos jószág mindaddig lekötve marad, mig az adóslevél a nyilvánkönyvekből ki nem törültetik." Ez a törvénykönyv tehát a követelés kifizetése tényének a jelzálogjogot megszüntető joghatályt nyilvánvalólag nem tulajdonit, már pedig ha ennek, mint a zálogjog járulékos természetével szorosan egybefüggő jogi mozzanatnak az idézett törvénykönyv ily joghatályt nem tulajdonit, nem lehet ily joghatályt tulajdonítani magának a követelési jog elévülésének sem. Arra nézve se tartalmaz ez a törvénykönyv se II. rész VI. fejezetében, se pedig III. rész IV. fejezetében rendelkezést, hogy a telekjegyzőkönyvbe időbeli korlátozás nélkül bekebelezett zálogjog idomulás következtében elenyésznék. Ez a törvénykönyv tehát a jelzálogjognak örök időkig, t. i. mindaddig tartó jogi érvényességét, mig azok a telekjegyzőkönyvből ki nem törültetnek, elfogadni látszik. Lényegileg hasonló álláspontot látszik elfoglalni az 1896. évi augusztus 18-án kelt német birodalmi törvénykönyv, a mely 194.