Társadalomtudomány, 1944 (24. évfolyam, 1-3. szám)

1944 / 1-3. szám - Külföldi magyarok. Társadalom-lélektani kísérlet

SS DOBOSSY LÁSZLÓ II. A franciaországi magyarok összetétele ugyanolyan vegyes, mint azoké, kik más idegen államban élnek. Említettem az előző fejezetben, hogy többségben a dolgozók vannak : munkasok, bányászok, földmívesek, iparosok. Nemcsak társadalmi, de nemzeti kapcsikat is jelzi e felsorolás : végzetesen magyarok ők, szinte az akaratuk ellenére, változhatatlanul. Új környezetükben remekül beválnak, pedig gyakran foglalkozást kellett cserélniük, más mesterséget tanulniok. Sajnos, pontos kimutatás az ő sorsuk állomásait sem rögzíti, hatósági nyilvántartás nincsen. Pedig fontos lenne tudni, honnan, miért és mikor jöttek el, milyen munkát vállaltak, hogyan emelkedtek, mennyit keresnek, hány gyermekük van. Adatok hiányában egyéni megfigyelésre, szóbeli közlésre kell szorítkoznunk. A mult század közepe táján is volt már némi megtelepedés Franciaországban. «Az első adat 1833-ból való, amikor 1400 »Austro-hongrois«-t mutattak ki Párisban» — írja vitéz Nagy Iván a Párisi Magyar Diákegyesület emlékkönyvében. (210. 1.) Az első franciaországi magyar egylet 1845-ben alakult. Három évvel később, 1848 március 14-én emlékezetes eseményt kezdeményeztek párisi magyarjaink : nemzeti viseletben és nemzeti zászló alatt tisztelgő felvonulást rendeztek a Hotel de Ville elé, Lamartine ünneplésére. A költő-politikus a Városháza dísztermében fogadta őket s fontos beszédben méltatta a magyar forradalom jelentőségét. E rendkívüli mozzanatról az Illustration 1848 március 25. száma tájékoztat. — A szabadságharc után a magyarokat a németekkel és osztrákokkal együtt mutatták ki a francia hatóságok. E bizonytalan nyilvántartás ellenére a magyarok önálló nemzeti életet éltek s 1864-ben megszervezték a máig is működő Párisi Kölcsönösen Segélyző Magyar Egyletet, melynek alapító tagjai közt oly férfiak voltak, mint Jókai Mór, Irányi Dániel, Munkácsy Mihály, Türr István, Zichy Mihály, Horn Ede, Návay Aladár. Megalakulásától a világháborúig a következő elnökök vezették e nevezetes testületet : Vásárhelyi Imre (orvos), Irányi Dániel, Horn Ede, Berta Sándor, Zichy Mihály, Munkácsy Mihály és Návay Aladár. — 1901-ben