Társadalomtudomány, 1944 (24. évfolyam, 1-3. szám)

1944 / 1-3. szám - A fővárosi gyermekek népiskolából való kiemelkedésének szociális tényezői

FŐVÁROSI GYERMEKEK KIEMELKEDÉSÉNEK TÉNYEZŐI 75 és az egyetemet vagy főiskolát végzett édesapák következnek (98-6%), utána a kitűnő előmenetel (91-0%) és legvégül az egvkék (87-1%). Ebből az összevetésből elsősorban az világlik ki, hogy nem az a tényező állít legnagyobb akadályt a továbbtanulás elé, amelyik a legkevésbbé segíti elő. A kettő sorrendje nem ugyanaz. Véleményünk szerint azonban a szélső csoportok vizsgálata nem egészen alkalmas arra, hogy a felvetett kérdésre feleljünk. Feltevésünk értelmében u. i. a legkedvezőtlenebb csoportok továbbtanuló %-ainak egymás mellé állításából csak azt olvashatjuk le, hogy ha az édesapa egyáltalán nem járt iskolába, az nagyobb akadálya a népiskolából való kiemelkedésnek, mint ha a családokban 10-nél több gyermek van (mert azok közül csak 36-3% tanul tovább, ezeknek pedig már 40-9%-a). A 10-nél több gyermek viszont nagyobb gátat vet a továbbtanulás elé, mint az 50 pengőnél kevesebb havi jövedelem (azoknak 40-9%-a, ezeknek már 45-4%-a jut tovább stb.). Semmiképen nem mondhatjuk általánosan, hogy az édesapák alacsony iskolai végzettsége jobban hátráltatja a továbbtanulást, mint a sok gyermek ; s hogy a sok gyermek nagyobb akadály volna, mint a kevés jövedelem, stb. A kimutatások legjobb csoportjaiban pedig a továbbtanulók %-ának összehasonlítása csak arra a következtetésre jogosít, hogy kijelentsük: mivel az 5 szobás lakásban lakó gyermekek közül aránylag többen tanulnak tovább (98-9%), mint az 1000 pengőn felüli jövedelmű családok gyermekei közül (98-6%), az 5 szobás lakás jobban elősegíti a népiskolából való kiemelkedést, mint az 1000 pengőnél több jövedelem, stb. E vizsgálat alapján még nem általánosíthatjuk, hogy a nagyobb lakás jobban segíti a középfokú iskolába jutást, mint a nagy jövedelem, stb. A legszélső értékek — mint láttuk — egyébként sem alkalmasak az összehasonlításra, mert a törvényszerűséget nem a legtisztábban mutatják. Hogy a szélső tagok pontatlanságából származó hibát lehetőleg kiküszöböljük, s hogy az előbbieknél általánosabb érvényű megállapításokat tehessünk, az összehasonlításokban is visszatérünk az egyes tényezők vizsgálata közben már használt hármas csoportosításhoz. Ha mindegyik táblázatban egy kedvezőtlen, egy közepes