Társadalomtudomány, 1944 (24. évfolyam, 1-3. szám)

1944 / 1-3. szám - A vagyon és tulajdon Martoson

A VAGYON ÉS TULAJDON MARTOSON 27 elvéül tekintett valamennyi primár tulajdonszerzési módot :x a teremtést, a szedést, megfogást és ezenfelül magasabb műveltségi fokra utaló jelenségeket, mint amilyen az örökösödés, a csere- és ajándékkereskedés. A probléma a következőkben az lesz, hogy mi az individuális és mi a kollektív, illetve a familiáris tulajdon a községben. Igyekeztünk az itt közölt fejezetekben kifejteni, hogy minden mozdítható és mozdíthatatlan, valamint a munka is családi vagyon, egyéninek csupán a ruhák és egy-két szerszám tekinthető. A falubeliek maguk is a ruhát tartják a legteljesebb, sőt egyetlen teljes tulajdonnak, bár egy furcsa kettősség még ezen a téren is kimutatható. A ruha egyrészt tényleg annyira tulajdona gazdájának, hogy a javát vele is temetik, másrészt azonban elprédálásától mégis tartózkodik, mert a gondolat, hogy örökül hagyja következő nemzedékekre, nem engedi. A tulajdonosnak megfelelően a tulajdonjegyek is kétfélék : a ruhákon található jegyek egyéniek, míg minden többi tárgyon családi vagy ház jegy2 található. Mivel nem a személyeknek, hanem a háznak, családnak jegyét teszik a java objectumra, nem is az egyén, hanem a család tulaj donigényét fejezik ki velük. A tulajdon jegyek maguk universalisak,:J mindenütt megtaláljuk őket, ahol elkeveredhető dolgok vannak. Ugyancsak universalis a megkülönböztetés az állatra és házi eszközökre tett jegyek formája és elnevezése között is. A közös tulajdonban kiemelkedő szerepe van az ősi öröklött birtoknak, melynek megőrzésére az egész faluközösség vigyáz, szemben a szerzett tulajdonnal, melynek megtartása inkább csak a családi becsület kérdése. A magántulajdon a közös tulajdonon belül újabb fejlemény, szinte csak most van kialakulóban ; az öregek hagyományérzéke sokszor még tiltakozik is ellene. A magántulajdon kialakulása valójában a nők tulajdon1 Thurnwald: Lehrbuch der Völkerkunde. 1939. 285 lap. 2 A házjegy kifejezést nem szabad összetévesztenünk a csak formailag megfelelő német kifejezéssel, a Hausmarke-val. A magyarságnál, amint ezt Ruppel: Die Hausmarke (1939. 46. lap) című munkájában helyesen megjegyzi, nincsenek tulajdonképeni Hausmarke-k, melyek egy egész nemzetség tulaj donigényét fejeznék ki, nálunk a Hofmarke van meg, ez sem közös falujegy alakjában, hanem mint egy családnak, egy háznépének, esetleg egy egyénnek jegye. 8 Frhr. von Künssberg: Rechtliche Volkskunde. 1936. 144 lap.