Társadalomtudomány, 1944 (24. évfolyam, 1-3. szám)

1944 / 1-3. szám - A vagyon és tulajdon Martoson

28 FÉL EDIT igényeinek kialakulásával jár együtt. A patrilinearis alakulás szükségszerűen megvon minden tulajdonjogot a nőtől.1 De, továbbmenve, nemcsak tulajdona nem lehet a nőnek, hanem maga felől sem rendelkezhet férje családjában. Ha például édesanyja valamityen munkára szeretné lányát igénybe venni, akkor előbb el kell kérnie nászasszonyától, a fiatalasszony anyósától. Ugyancsak el kell kérni, ekkor azonban már a férjtől a táncban is. A patrilinearis irányzat lazulása hozza magával természetes következményeképen a tulajdonban történő lazulásokat, változásokat is. Amennyiben a nőnek, a legújabb időben módja nyílnék különvagyon gyűjtésére, az ehhez szükséges tőke nem az övé. (A ludakat többnyire csak kölcsönbe kapja az anyjától, földet is egy-egy időszakra kap csupán használatra apjától.) Az örökösödés az apajogú berendezkedésnek megfelelően fiágon terjed. Előbb örökölnek a fiak, azután az unokák, harmadsorban a testvérek, negyedsorban ezek gyermekei. Régebbi időből származó emlékek szerint a törzsöröklés2 szokása is ismeretes gyakorlat volt Martoson. A törzsöröklés megléte mellett szólnak azok a jelenségek is, melyek szerint a legidősebb fiúnak el kell mennie a háztól vőnek vagy mesterséget tanulni. Összekapcsolhatjuk ezzel, bár nem szükségképen azt a talán újabb, a törzsöröklés helyébe lépett kedvezést, amiben a legfiatalabb fiúgyereket részeltetik. Az örökösödés ősi soron minden vonalon patrilokális, a vőül ment férfi viszi és adja tovább gyerekeinek felesége vagyonát. A munka című alfejezetben láttuk, hogy férfi és nő bizonyos szakismeret összességét képviselik, külön-külön. Az egyes munkálatok elvégzése nemekhez kötött s a szokás áthágása nevetségessé tesz vagy a közösség megrovását vonja maga után. A külön, maga hasznára való munka fogalmát csak az egyedül élők ismerik, családban minden családtag a másikért is dolgozik. A cseregazdáikodás igen kiterjedt és eleven jelenléte kezdetleges gazdálkodási állapotok megrögzöttségét mutatja. A köz1 W. Schmiát: The Position of Women with regard to Property in Primitív Society. Americ. Anthropologist. XXXVII. 244. 2 Mattyasovszky M.: Törzsöröklési jog és törzsöröklési szokás (Budapest, 1904) című munkájában szintén megemlíti Ógyalla vidékéről, tehát a közvetlen szomszédságból a szokás előfordulását (328 lap).