Társadalomtudomány, 1944 (24. évfolyam, 1-3. szám)
1944 / 1-3. szám - A vagyon és tulajdon Martoson
26 FÉL EDIT él sokáig, üzen négy tanúért. A négy tanú közül kettő elöljáró kell hogy legyen, a többi lehet asszony is. Emlékezés óta mindig négy tanú előtt végrendelkeztek. A tanuk megjönnek, a hozzátartozók kimennek a betegszobából. A beteg megszólal . . . «én azér híttam ide az elöljáró urakot, hogy el akarom hagyni azt a kis vagyonomat, legyenek tanuk az én halálom után . . .» vagy ilyesmit mond . . . «én akarok rendőközni a vagyonommal, mer már én úgyis látom, hogy meghalok . . .» ezután egyszerűen felsorolja, hogy mit kinek szán . . . «rakottyási tlűlőt feleségemnek hagyom, a fÍjamnak meg nekihagyom a házat, udvart, ingóságot, de a felesígem míg él, annak is meghagyom az élvezetet . . .» stb., stb. Szokás, hogy a végrendelkező külön hagyja el az ingóságokat «minden mozdíthat ót a házban»; ingóság az állatállomány is. Szokás, ha van két ló és egy tehén, akkor a lovakat a fiúnak, a tehenet a feleségnek hagyni, míg él. Amikor a végrendelkező befejezi a hagyakozást, hozzáteszi végezetül «ez a kívánságom». Erre a tanuk köszönnek és csendesen ahogy jöttek, kimennek. Kinn a közeliek rögtön hozzájuk fordulnak és kérdezik, hogy mit hagytak rájuk. A tanuk, bár úgy tudják, hogy nem szabadna megmondani, mégis megmondják az unszolásra, hogy «neked ezt hagyta, neked meg ezt». — Vannak elöljárók, akik hazamenvén Szóbeli végrendelet címen leírják, amit hallottak, nehogy elfelejtsenek valamit belőle. Úgy tudják, hogy a szóbeli végrendelet csak három hónapig érvényes, ha nem halna meg a végrendelkező, újat kell tennie. Van ember, aki háromszor is végrendelkezett, amíg meghalt. Azt is tudják, hogy a jegyző előtt tett végrendelet örökös, mégis igen kevesen élnek vele ; csak azt a végrendeletet szeretik, amit «tanukka csinyátak». Az e fejezetben foglaltakból látható, hogy Martoson a tulajdon tárgyai i. mozdítható és 2. mozdíthatatlan javak. A tulajdonos 1. individuális és 2. kollektív. A tulaj donnyerés módjai az 1. occupatio (primi occupantis), 2. a munka, 3. a részesedés, 4. az örökösödés, 5. a csere- és 6. az ajándékkereskedés,valamint a vétel.1 Megtaláljuk tehát az archaikus jognak alap1 W. Schmidt: Das Eigentum auf den áltesten Stuíen der Menschheit. I—II. 1937. I- kötet, 24 lap ff.