Társadalomtudomány, 1944 (24. évfolyam, 1-3. szám)

1944 / 1-3. szám - A vagyon és tulajdon Martoson

A VAGYON ÉS TULAJDON MARTOSON 19 A gazdasszony libáit szokta kiadni két-háromhetes korukban ludastól. Ebben az esetben tavasztól őszig, októberig vannak a libák a felesnél, egy szegényebb asszonynál, aki gondozza őket. Kopasztásukkor kijön a gazdasszony és felezi a tollat ; beszolgáltatáskor is a gazdasszony megy el felezni. Ha ilyenkor akadna «közös», vagyis páratlan liba, a rendes gazdasszony a felesnek adja. Ha az ilyen «felibe kiadott» libák közül elvész, az a feles kára, ha eldöglik, a gazdasszonyé, mert ez nála is megeshetett volna. Az eldöglött libának levágott lábait meg kell mutatni a gazdasszonynak. Ha a gazdasszony időközben úgy találja, hogy a felesasszony nem törődik a kiadott libákkal, bármikor elviheti tőle, anélkül, hogy valami kártérítést is adna. Igen sok esetben a munkás ma sem bérért dolgozik, hanem terményért, aminek a betakarításán segédkezett. Az aratók részesedésért dolgoznak. A mult háborúig minden tizenegyedik kereszt volt az aratóé ; csak sokszor előfordult, hogy az aratók éppen a tizenegyedik keresztet sokkal nagyobb kévékből rakták, mint a többit. Ezért azután áttértek a mázsára, vagyis arra, hogy a kicsépelt szemből kapják meg részüket : a kilencedik mázsa az aratóé, ha kommenció nélkül dolgozik, kommencióval a tizedik. A szüretelők szőlőt kapnak munkájukért. A szőlőmennyiséget nem szokták előre kialkudni, rábízzák a gazda tetszésére. Rendesen megtöltik a szüretelő edényét. Amíg voltak nagyobb gyümölcsös kertek — a vízszabályozásokig —, addig érés idejére fogadtak fel kertpásztorokat, akik éjjel-nappal vigyáztak a gyümölcsösre. Ezek is gyümölcsöt kaptak a szolgálatukért, többnyire a hulló gyümölcsöt alkudták ki. Mostanában a gyümölcsszedő egynapi szedésért egy kosár gyümölcsöt kap. A krumpliszedő kétnapi munkájáért kap egy zsák krumplit ; a kukoricaszedő ugyancsak kétnapi munkáért egy zsák kukoricát. 10. Csere. Igen élénk a községben a cserélés ; bár a múltban még élénkebb volt. A századvégi ármentesítésekig az évenkénti négy-ötszöri árvíz miatt alig termett valami. A községben halászott mindenki s a halat nemcsak pénzért adták el a helybe jött «fisér»-eknek, hanem jórészét az asszonyok elhordták 2*