Társadalomtudomány, 1944 (24. évfolyam, 1-3. szám)

1944 / 1-3. szám - A vagyon és tulajdon Martoson

i8 FÉL EDIT «csak úgy van az, hogy az vigye el, aki éri, bolond vóna, ha otthagyná*. «Nem azé a nyúl, aki megfogja, hanem, aki megeszi.» A böngészést ismeri a martosi, bár nem nagyon él vele, csak amióta sok az idegen, szegény földetlen bevándorló (40—50 éve szivárognak be), azóta terjedt el. Ezek az idegenek mennek kalászt szedni, mit csak hordás után szabad. Krumplit böngészni nem szabad, kukoricát és szőlőt szabad szedés után. Fát szedegetni a martosi szegénység is eljár az árterületre. Ilyen útra csak gereblyét szabad vinni, baltát vagy fűrészt nem. Hárítás a neve a lehullott galynak, mit gereblyévei esszehárigatnak, kévébe kötnek és hazavisznek. A fát akkor szedhetik, amikor a favágók már elmentek róla. Ugyanígy mehetnek nádat is szedni, amikor a nádvágók már befejezték rajta munkájukat. 9. Részesedés. Szokás volt azelőtt, ma egyre ritkábban a borjút kiadni borjából. Úgy mondják, hogy «veszek egy borjút oszt kiadom borjábul». Borjút gazdáktól szoktak szegényebbek elvállalni azért, hogy szaporulata, három év alatt három borja, az övék legyen. A gazda sokszor a maga borját adja oda, de szokott venni is erre a célra. Ilyenkor tizenkét hetes korában adja oda a borjút a nevellőnek s a borjú addig marad annál, míg, mint tehén, háromszor nem borjazik. Erre az időre az állat ellátása és minden kiadás rá a nevelőt terheli; ha a három egymásra következő év valamelyikén a tehén nem ellenék, akkor a tulajdonos arra az évre megfizeti a nevelőnek a tartásdíjat. Három év letelte után a nevelő visszaadja a gazdának a tehenet. Előfordul, hogy nem egészen fiatal, hanem kétéves borjút adnak oda nevelni, ilyenkor már két borjú után vissza kell adni. A disznót feléből szokás kiadni. «Kiadtam a disznómat felibül», mondja a gazda, aki hasas disznót ad oda egy szegényebb sorsúnak. Olyan disznót szoktak kiadni, amelyik már többször és sokat ellett. A nevellőnél a disznó megellik, az hat hétig neveli a malacokat, azután megfelezi a gazdával. A «közös» malacot, a páratlant az veszi meg a másiktól, aki akarja. A malacokkal együtt vissza lehet a disznót is adni, de ott is maradhat a nevelőnél új ellésig.