Társadalomtudomány, 1944 (24. évfolyam, 1-3. szám)

1944 / 1-3. szám - Munkásügyi monográfiák [könyvismertetés]

FIGYELŐ munkák kijavítását a 2—12 hét alatt jól betanítható munkásnők végzik, illetőleg irányítják. Társadalmi szempontból érdekes megfigyelni azt a lépcsőzetességet, amely egy ilyen nagy gyárvállalat, illetőleg általában a gyáripari munkásság «társadalmán» belül különösen a társadalmi emelkedés módja és fokozatai tekintetében fennáll. A mezőgazdaság körében megélhetést nem találó tömegek, a kereset nélküli földmunkások és napszámosok sorából kerül ki a legtöbb gyári napszámos. A városiasodásnak ez az első lépcsőfoka. A törpebirtokosok és a gyári napszámosok gyermekeiből már többnyire betanított gyári munkások (munkásnők) lesznek. A városi vagy vidéki kisiparos és a gyári betanított munkásszülők, továbbá a közszolgálati altisztek és hasonló kategóriájú rétegek gyermekeiből nevelődnek azután a gyári szakmunkások. Viszont a gyári szakmunkások, előmunkások, szakiparosok gyermekei már a középfokú értelmiségi foglalkozáshoz tartozó kistisztviselői munkaköröket foglalják el a vállalaton belül. A vizsgált szövőgyár munkásainak mintegy fele származik az ipari munkásosztályból s negyedrésze a mezőgazdasági néprétegekből. A többi megoszlik a városi kisiparosság és kispolgárság leszármazói között. A munkásság vallási tagozódását nem ismerteti a szerző, de egy helyen (24. 1.) szóváteszi, hogy a zsidótörvény végrehajtása következtében számos zsidó kistisztviselő kényszerült gyári munkásként megélhetést keresni. Érdekes volna tudni e helyváltoztatás mértékét. A megvizsgált munkásoknak csak mintegy harmadrésze lakik Budapesten, a többi a Budapestet körülvevő ipari városokból keresi fel naponta gyári munkahelyét. A munkásságnak mintegy 30%-a olyan távol lakik munkahelyétől, hogy azt csak nagy időveszteség és költséggel tudja megközelíteni, ami súlyos terhe e munkásoknak. Igen becsesek a gyári munkások kereseti viszonyaira vonatkozó adatok. A legnagyobb tömegű csoportot az a réteg képviseli, amely — az 1943. év nyarán kapott újabb béremelés figyelembevételével — átlag 133 pengőt keres — nem hetenkint, hanem havonta. A gyári munkások háromnegyed része abba a jövedelmi csoportba tartozik, amelynek alsó határa havi 120, felső határa havi 254 pengő, ami az akkori megélhetési viszonyok mellett is megdöbbentően alacsony jövedelmi színvonalat jelentett. Csupán az ipari szakmunkások havi keresete éri el a 300—430 pengőt, a betanított gépmunkásoké átlag 150—280 pengő között van. A családos munkások jövedelmét az 1939 óta bevezetett gyer-