Társadalomtudomány, 1944 (24. évfolyam, 1-3. szám)

1944 / 1-3. szám - Munkásügyi monográfiák [könyvismertetés]

FIGYELŐ 137 meknevelési pótlék emeli, amelynek összege egy-egy gyermek után havonta 7-50 pengő. Napszámos családoknál, ahol több gyermek van, ez a pótlék talán segít valamit a család szociális helyzetén, a jobban fizetett szakmunkásoknál azonban jelentéktelen szerepet játszik.1 Sokkal jelentősebb szociális segítséget jelent a munkáscsaládok számára a kereső családtagok jövedelme. A vizsgált szövőgyár nős szakmunkásai 27%-ának a felesége is keres, a betanított férfimunkások 37%-ának, a napszámosok 30%-ának kereső nő a felesége. A házas női munkaerők 87%-ának, a napszámosnők 78%-ának a férje is keres, tehát a házas gyári munkásnők 80—90%-a a férj keresetének kiegészítéséért dolgozik. Ügy is mondhatjuk, hogy dolgozni kénytelen, mert a férj keresete nem tudja biztosítani a munkáscsalád megélhetését. Általában a házas gyári munkások kétharmad részének házastársa is munkába jár, a nem házasok többsége pedig szintén a család közös gazdasági egységébe tartozik s keresetével hozzájárul annak megélhetéséhez. Ezért nem lehet mértékül elfogadni az egyes munkások keresetét a munkáscsaládok életszínvonalának mérésére. Erre csak olyan statisztika lenne alkalmas, amely a család valamennyi kereső tagjának jövedelmét és kiadásait venné számba, részletes munkásháztartási adatok alapján. A munkások tudvalevőleg nem kapnak külön lakáspénzt, tehát a lakbért is munkabérükből kell fedezniük. Ennek ellenére a munkások lakásviszonyai a lakásbérleti viszonyok alapján nem látszanak kedvezőtlennek, mert mindössze i-2%-uk volt ágyrajáró, 14'5%-uk albérlő, a többi pedig mint főbérlő (51-1%), mint főbérlő családtag (13-0%), illetőleg mint saját háztulajdonos (8-6%) lakott, n-6% pedig a gyártól kapott lakást. Közelebbi vizsgálatnál azonban kiderül, hogy ez aránylag kedvező megoszlás mellett mennyire zsúfolt lakásokban él a gyári munkások túlnyomó többsége. A 628 megvizsgált munkás között 247 legalább negyedmagával lakott egyetlen szobában, de nem ritka az olyan munkás sem, aki heted-, nyolcad-, sőt tizedmagával húzódott meg egy-egy szobában. Bár a munkások lakásainak méreteiről nincs adatunk, de közismerten nem valami tágas helyiségek ezek a lakások, pedig egyetlen helyiségben négy-hat-nyolc, sőt tíz személy is keresi éjszakai nyugalmát és felüdülését. A munkások 58%-ának csak egyszobás lakása van, ami legtöbbször konyhául, főzőhelyiségül is szolgál. Csak 33%-nak van külön-konyhds lakása s mindössze 9% él közü1 A munkások gyermeknevelési pótléka 1944 májusától kezdve egy gyermek esetében havi 10 pengő, két gyermeknél 12, háromnál 14, négy vagy több gyermek után egyenkint havi 16 pengő. (A szerk.)