Társadalomtudomány, 1944 (24. évfolyam, 1-3. szám)

1944 / 1-3. szám - Munkásügyi monográfiák [könyvismertetés]

FIGYELŐ *35 tet akarunk és így magunknak adunk tanácsokat, nem másnak. Hivatásunk is a Földnek ezen a veszélyes pontján jobban sürget és többet kíván tőlünk. Diplomácia kell itt ember és ember közt, de nem szerepjátszó diplomácia, hanem békét teremtő és szeretetAbból az örvendetesen gyarapodó szociográfiai irodalomból, amely az egyre nagyobb gazdasági és társadalmi jelentőségre emelkedő magyar ipari munkásság életviszonyait tárgyalja, három tanulmányt ismertetünk az alábbiakban. Míg a harmincas években a mezőgazdasági válság miatt súlyos helyzetbe jutott földművesnépesség viszonyai állottak a «falukutatók* munkája nyomán az érdeklődés középpontjában, ma inkább a nagymértékben megduzzadt létszámú ipari munkásság felé fordul a kutatók figyelme. Ez a réteg nálunk mindeddig meglehetősen ismeretlenül élte munkás napjait. Sorsára csak nagy ritkán vetett megvilágító fényt a szociográfusok és a statisztikusok kutatása. A Székesfővárosi Statisztikai Hivatal 1929. évi nagyszabású munkásstatisztikai felvétele roppant tömegű táblázataival például alig ébresztett figyelmet s átfogó feldolgozása még ma is késik. A fiatalabb szociográfus nemzedék már több figyelmet szentel a munkáskérdésnek. Rézler Gyula «Egy magyar textilgyár munkástársadalma* címmel a negyven évvel ezelőtt alakult Magyar Textilipar Rt. munkásságának mai helyzetéről, szociális, egészségügyi és kulturális viszonyairól s a vállalat sokoldalú szociálpolitikai tevékenységéről ad képet. Ez a nagy szövőgyár egyike legjelentősebb középgyárainknak. Átlag 1000—1300 munkás segítségével állítja elő a pamut- és selyemszövetek minden fajtáját. Munkásainak kétharmadrésze nő, akiknek mintegy 87 %-a betanított gépmunkás, a többi napszámos és takarítónő. Szakmunkást csak a férfiak között találunk (28%). Ezek túlnyomó többsége sem szövő-fonóipari szakember, hanem mint gépész, asztalos, villanyszerelő, műszerész stb. a gyári termelés műszaki előfeltételeiről gondoskodik. A csaknem százszázalékosan gépiesített (mechanizált) szövő-fonóipar a betanított munkásokon kívül mindössze néhány különlegesen képzett textilipari szakembert kíván. A termelési folyamat túlnyomó részét a pokoli lármával zakatoló szövőgépek végzik, amelyek menetét, munkájának ellenőrzését, a hibás bői termett. Hankiss János. MONOGRÁFIÁK.