Társadalomtudomány, 1944 (24. évfolyam, 1-3. szám)

1944 / 1-3. szám - Külföldi magyarok. Társadalom-lélektani kísérlet

KÜLFÖLDI MAGYAROK 99 idegenül — kívülről — nézik a környező világot, külső tüneteit látják csak, a belső réteg, a lényeg, homályban marad. Azért különös e latin zártság, mert hiszen a társalgás az elsődleges nyilvánulása műveltségi életüknek. Ám ép e társalgást irányító szellemet nem képesek teljesen felszívni más kultúrák neveltjei. Latin országokban a külföldi mindig és minden idegszálával idegen marad, sőt igen sok esetben (az irodalom tanúsítja) ott tudatosul benne saját nemzeti egyénisége. S talán ép ezért hasznos eredményű a franciaországi tartózkodás. Biztosította honfitársaink emelkedését, tágította szemléletüket, gyarapította tapasztalataikat, anélkül, hogy nemzeti létüket veszélyeztette volna. Valóban nem veszélyeztette? Közelről nézve bonyolult a kérdés, mint minden, mi a külföldi magyarokkal kapcsolatos. Körültekintésük a francia földön az első nemzedék tagjait ugyanis inkább megerősítette nemzeti érzésükben, növelte vágyódásukat, kristályosította emlékeiket ; a második nemzedék azonban már nem csupán visszautasító külsőségeiben találkozott a francia szellemmel, hanem lényegi gócaiban, az iskolán keresztül, s így — gyakran — szinte összemorzsolódott nyomása alatt. Az első nemzedéket visszalökte, a másodikat elkábította a nagy nemzet szellemének szétsugárzó fénye. III. Két nemzedék él egymás mellett, egymástól folyton távolodva s egymást egyre inkább félreértve : az apák nemzedéke meg a fiúké. Az első életének a gyökerei még magyar földbe ágaznak szét, magyarok rokonai, barátai, ismerősei, érdekei és vágyai. A második már idegen környezetben él, idegen nyelven beszél, mások az érzései és eszményei. Két világ ez, mereven zárt határokkal. «Ravasz László mesélte — írja Kosáry (i. m., 19. 1.) —, hogy amikor egy amerikai prédikációját így kezdte : otthon most kelnek útra a fecskék, az öregek lehajtott fejjel könnyezni kezdtek, a fiatalok pedig felvetették a fejüket és mosolygó érdeklődéssel valami történetet vártak.» Az első nemzedék idegenben is az otthoni életet folytatja. Döntő élményei magyar honban fogantak s ezekről csak magyarokkal tud szívből-szívhez beszélni. Keresik egymás társaságát,