Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 1-2. szám - Vita a tanyakérdésről

94 FIGYELŐ szükséges, hogy azt a lakosságot és fennálló hiányokat ismerje is. Ma ez nincs meg s a tanyai lakost saját vezetősége sem ismeri. Ezért van szükség arra, hogy az igazgatás utána menjen a kirajzott népnek, gondját viselje, de egyben a közérdek, a fennálló törvények és rendeletek megtartását ellenőrizze is. A mai államban, amely minden teremtő erő megfeszítését, minden érték kellő felhasználását kívánja, nem lehet továbbra is száz év előtti állapotokat feltüntető szigeteket meghagyni. A tanyakérdésnél ezt a magasabb nemzeti szempontot, a tanyavilágnak a nemzeti élet vérkeringésébe való bekapcsolását, megszervezését tartom a döntő fontosságúnak, mmd a tanyaiak, mindpedig a nemzet érdekében. Ezt lehet felső racionalista szemléletnek nevezni, de azt nem, hogy sértetlenül és idegenül* nyúl hozzá az alsó világhoz.1 A magasabb közérdek felismerése és megvalósítása mindenütt — a tanyákon is — az államvezetésnek elemi kötelessége. Erdei mostani megjegyzésében is hamisnak mondja azt a beállítást, mintha a tanyán tényleg meglevő bajokat a tanyai helyzet rovására lehetne írni, holott azok megvannak falun, városban egyaránt. A tényekkel azonban nem lehet vitatkozni. Nem fordulhat elő a legkisebb, legeldugottabb községben sem, hogy marhalevélért, a mai kényszergazdálkodás és közellátás világában számtalanszor szükséges községi bizonyítványokért, anyakönyvi ügyekben, idézésekre, a lakosnak legrosszabb időben is egynapos utat kelljen megtennie, orvost sohase lásson, halottját 20—25 km-nyire kelljen a város temetőjébe vinni, a külvilággal ne érintkezhessék, levelet, újságot ne kapjon, stb., mert a fennálló törvények és jogszabályok gondoskodnak arról, hogy mindezekhez helyben hozzájusson. Elvben a tanyai lakos is hozzájut mindezekhez — helyben, vagyis a belterületen 20—30—50 km megtevése után. A lokális érdekek helyes és méltányos gondozása azonban 1 Itt jegyzetben akarom még felemlíteni egy személyes élmányemet, amely meggyőződésemben nagyon megerősített. 1937-ben Scitovszky belügyminiszter ankétot tartott a tanyai közigazgatás ügyében. A felszólalók közül sokan az Erdei-féle érvekkel szükségtelennek mondták a külterületi igazgatás szervezését ; velük szemben igen határozottan az önálló tanyaközségek létesítése vagy legalább tanyai közigazgatási (jegyzői) kirendeltségek szervezése mellett foglaltam állást. Az ülés befejezése után hozzám jött egy értelmes kisgazda, aki valamikép szintén a meghívottak közt volt és azt mondta : akármit beszéltek is a többiek, csakis az úrnak volt igaza. Az illető az Erdei által, mostani megegyezéseiben is, mint tipikusan kétlakinak, «hazajárónak» feltüntetett Hódmezővásárhelyről, a kutasi tanyaközpontból való volt.