Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 1-2. szám - Vita a tanyakérdésről

FIGYELŐ 93 hely hiánya. A tanyakőzségek és városok legtöbbje mindent el is követ, hogy valamilyen tanyaközpont ki ne alakulhasson, ott iparosok, kereskedők le ne telepedhessenek, piac ne nyílhasson, mert félnek attól, hogy ez elszakadási mozgalmat indít meg. Tudok példát arra, hogy egy alföldi város, amikor hírét vette, hogy egyik kialakulóban levő tanyaközponton az ottani lakosok a tanyaközpont fejlesztése végett egy ingatlant akartak megszerezni és ott házhelyeket alakítani, sietett ezt az ingatlant előlük megvásárolni. A tanyás községek nem is nagyon titkolják, — ilyen elszólást a vezetők részéről többször hallottam —, hogy külterületüket gyarmatnak tekintik, amelyet a tanyaközpontok kialakulásának megakadályozásával kényszerítenek arra, hogy a központba járjon be minden ügyben s «a helybeli ipart és kereskedelmet táplálja*. De nem tartom megengedhetőnek a fennálló állapotok változatlanul hagyását még abban az esetben sem, ha az érdekelt tanyai lakosság tényleg nem panaszkodik. Ez a lakosság sokhelyt annyira elhanyagolt, tudatlan, hogy nem tudja saját érdekeit sem felismerni s belenyugszik a jelenlegi állapot minden kényelmetlenségébe, mert abba beleszületett s megszokta. De vannak — minden tanyát járó tudja — olyan elemek is, amelyek éppen azért húzódnak ki a tanyákra, mert szeretnek minden hatóságtól minél meszszebbre lenni — bizonyára saját érdekükben, de a köz érdekével annál nagyobb ellentétben. Mármost azoknak, akik az államkormányzat legfőbb őrhelyein állnak, nemcsak akkor kell cselekedniök, ha erre őket kérik, hanem a viszonyok pontos megismerése alapján kezdetnényezőleg kell fellépniök ott, ahol hiányokat tapasztalnak. A kormányzat ma már elég világos képet nyert a tanyavilágról. Látta, hogy ott a legnagyobb az analfabétizmus s minthogy az érdekelt városokat, községeket ez nem bántotta (volt olyan gazdag város, amelynek 1300 tankötelessel bíró tanyavilágában egyetlen elemi iskola sem volt!), kikényszerítette a tanyai iskolák hálózatának kiépítését; látta, hogy a tanyákon legnagyobb a gyermekhalandóság, mert néhol 15 km-nél is távolabb a bába, orvos egyáltalában nincs s ezért hozzáfogott a tanyai egészségvédelmi intézmények (egészségházak, orvosi lakások) kiépítéséhez ; látta az utak hiányát s létesíti a tanyai bekötő utakat, hogy a termények értékesíthetők legyenek ; szervezi a postai kézbesítést stb., stb. De hogy a kormányzat a tanyai lakosságot kiemelje elmaradottságából, s szükségleteiről kielégítően gondoskodhassék, a többtermelést és annak értékesítését biztosíthassa, ahhoz feltétlenül