Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 1-2. szám - Polaritás a francia jellemképben

POLARITÁS A FRANCIA JELLEMKÉPBEN 51 és csak látszólagosan, pszichológiailag ellentétesek. Helyesebben nem is jellembeli ellentétekről kell itt beszélni, hiszen erről csak abban az esetben lehetne szó, ha a rossz értelemben vett racionalizmus és az antiintellektualizmus ellentétéről beszélnénk. A fent ismertetett tulajdonságok : zárkózottság, társashajlam stb., mindegyike egy már kész középút. Ha most már két ilyen pszichológiailag ellentétesnek látszó kész középút együtt van, akkor áll előttünk az a polaritás, mely már egészen más, természetű ellentéten épül fel és utal a jellemképben megnyilvánuló középutak sokaságára és a jellemképet színessé és változatossá teszi. Az igazi középút ugyanis nem bizonyos középszerűségre vonatkozik, nem hord magában egy újabb még pontosabb középutat, hanem a végtelenig, a legmagasabb hősiességig fokozható és mégis középút marad. Az ember, ki a teremtmények közül egyedül kénytelen megoldani a test és lélek kapcsolataiból származó összes problémákat, úgy áll az igazság színe előtt, mint a történelem és a benne élő ember problémája előtt. Vannak kevésbbé kiegyensúlyozott lelki struktúrájú népek, melyek nem tudták még összeegyeztetni saját énjükben rejlő, ellentett előjelű karakterológiai jellegeket. De Vogüe az orosz lélek kiváló ismerőjének soraiból plasztikusan árad a kiegyensúlyozatlan jellemmozaik és ezzel mindenrendű középút teljes hiánya. Oroszország — írja De Vogüe — állandósította a forradalmat, de mintha csak a Szibériába való száműzetés kedvéért tenné ezt, mert ott oly édesen lehet szenvedni. Bizonyos, hogy masochista forradalom ez és minden nagy erőfeszítés után csak még mélyebbre süllyed a szolgaságban. Most éri el talán éppen a fenekét. Miért? Mit akar ez a nép? Az új kelet-római császárságot, az új Bizáncban székelő orosz pápával, az orosz nép újszövetségét, vagy az Apokalipszisz világkatasztrófáját? Bizonyos, hogy egyetlen orosz sem tudja, hogy mit akar és hova megy és mi az életcélja. Folyton azt hangoztatják, hogy az ő világuk nem e világból való. Hogy szenvedni jobb, mint szenvedést okozni, leigázni és uralkodni. Mégis mindig forradalom van, ömlik a vér és sohasem rozsdásodik meg a kard és a pisztoly. Megvetik a reális életet. Német, angol, és francia mind barbár az ő szemükben. Dosztojevszkij egyetlen muzsikot többre 4*