Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 1-2. szám - Polaritás a francia jellemképben

52 ORKÜNYI LAJOS becsül az egész nyugati kultúránál. És folyton az európai egyetemeket járják. Az egész ország egy theokratikus autokrácia után eped és nyakig ül a nihilizmus és anarchia mocsarában. Csupa ellentét, zűrzavar, örök körforgás, dervistánc részeg rögeszmék és vallási utópiák körül. Természetesen elhibázott dolog volna a sulykot egészen elvetni és az orosz lélekről véglegesen ellenszenves ítéletet mondani. Meg kell gondolni elsősorban azt, hogy itt még az etnikum mélyében rejlő és lávaszerű állapotban levő energiák állandó kirobbanásban vannak. Csak, ha az energiák lehiggadtak és egyúttal megerősödtek, csak akkor lehet szó a szellemi egyensúly utáni törekvés kezdetéről. Egyes fajoknál a kiérési folyamat igen lassú és évezredekig is elhúzódik. A francia földön viszont már a történelem kezdete is aránylag nagyobb stabilitást és szabályosabb dinamizmust mutat. Már a középkori francia írók szívesen idézik Szent Jeromosnak egy mondását i1 «Egyedül Galliának nincsenek szörnyetegei.* Talán már Szent Jeromos is azt akartamondani ezzel, hogy ott a szélsőségek ismeretlenek. Azóta is, ha francia író hazájáról beszél, mindig a francia föld harmonikus egységét és minden ellentétet kiegyenlítő mérsékelt éghajlatát emlegeti a legnagyobb megelégedettség hangján és szembeállítja a francia föld mérsékelt középszerét más országok szélsőségeivel. Azóta is lépten-nyomon találkozunk ezzel a gondolattal s erre céloz a mai publicista, mikor egyes politikusok látszólag ellentétes jellemében a közös elemeket keresi: «Éppen mivel Franciaország annyi különböző elemet egyesít magában, az az átlag, melyet kitermel, tele van kincsekkel. Mert ha átlagról szólunk, nem értünk rajta laposságot, s ha mértéket emlegetünk, nem egyhangúságot akarunk vele mondani. Ha Franciaország valóban kert, akkor e kertnek egyetlen fája nem hasonlít a másikhoz. A franciák összefüggő egységes népet alkotnak, de ez az egység összerakás eredménye*. Legutóbb Paul Valéry találta meg az ország arányos földrajzi alkatában, mérsékelt éghajlatában és változatos etnikumában a francia szellemi egység titkát. Paul Claudel azt tartja a keresztény erkölcsről, hogy az 1 Eckhardt 115, 124.