Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)
1943 / 1-2. szám - Polaritás a francia jellemképben
5o ORKONYI LAJOS eső homorú trapézalakú földet elfoglalja a világ egyik legkevertebb faja. Sokkal több volt itt a keveredés mint nálunk és annak, hogy ott nemzetiségi kérdés alig van, egyedüli oka az, hogy a vegyülések még jóval a nacionalista éra előtt következtek be. Mindegyik faj hozott magával bizonyos sajátosságokat. A gallok élénk, hevülékeny, szellemes természetüket; a rómaiak a logikához, retorikához, művészethez és az igazságszolgáltatáshoz való hajlamukat. A germán népek felől ömlött be a francia nemzettesthez az akaraterő. E keveréknép azonban igen könynyen asszimilál idegen fajokat, kik kultúrájának vonzókörébe kerülnek. És ebben megint az az érdekes, hogy nem a latin testvérnépek : az olaszok vagy spanyolok olvadnak be könynyebben, hanem inkább az északiak, esetleg keletbaltiak. A fajok harmonikus összeolvadása kétségenkívül bizonyít is valamit, mégpedig az etnikumban rejlő konstruktív értékeket. A különböző elemek állandó feszülést hoznak létre, mely nélkül egy nép fejlődése ellanyhulhat. A dinamizmus zavartalanságát éppen a francia mérséklet biztosítja. A francia jellembeli polaritások konstruktív jellege kitűnik még abból is, hogy majdnem mindegyik polaritás mindkét tagja tökéletesen megvalósítja a keresztény etika valamely eszményét. A háborúban harcias, de azért nem különösen militarista szellem kiválóan alkalmazkodik a háború keresztény erkölcstanához. Ennek a magánélet analógiájára felépített elveit közelíti meg a gyakorlatban ez a mentalitás. A zárkózott természetnek a kedélyes társalgási hajlammal való párosulása csodálatosan kielégíti a családnak az erkölcs által is megkövetelt szentségét, de egyúttal a közösségépítő munkának is megfelel. Az ész és intuíció helyes adagolása egybevág a kereszténység ilyenirányú követelményeivel. Az absztraktum és konkrétumoknak együttes és erős kihangsúlyozása pedig ugyancsak megfelel a keresztény filozófia követelményeinek. Az Aristoteles által megkövetelt középút nagyszerű színpompában feslik ki e pszichológiai panorámában, értve ezt úgy, hogy mind a zárkózottság, racionalizmus, találékonyság stb. egyfelől, mind pedig a társas hajlam, intuíció és tervezés stb. másfelől, már önmagukban véve is tökéletes középutat alkotnak