Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)
1943 / 4-5. szám - Hort Dezső: Jellem és társadalom. Szociálkarakterológia. Budapest: Pannonia, 1943 [könyvismertetés]
KÖ NY VISME RTETÉSEK 531 szabadság fenntartása a decentralizációt kívánja meg ; s közben maga is elismeri, hogy a társadalomban szabadság csak jogi állapotban képzelhető. Ez a nyilvánvaló ellentmondás csak úgy merülhetett fel, hogy a szerző sem a jog, sem a szabadság fogalmát nem tisztázta kellőleg. Sokszor eljut annak felismeréséig, hogy a jog lényege a rendben van ; máskor azonban visszahull a jog normatív felfogásához, s hosszasan bajlódik a lex imperfectáknak az általa elfogadott kényszerelmélet alapján teljesen megoldhatatlan problémájával, ő, aki a jogászatból minden kettősséget (jog-állam ; alanyi-tárgyi jog stb.) ki akar küszöbölni, egy új kettősséget indítványoz (sztatikus-dinamikus jogfogalom), csakhogy a szankciótlan jogszabályok ismert problémáját meg tudja oldani. Kelsen jelentősége mindig az volt, hogy szinte matematizálva a fogalmakkal, a legelvontabb gondolatokat is világosan, áttekinthetően tudta kifejezni. Ma is ő a világ legtökéletesebb jogtechnikusa. Viszont mindig hibája volt a jogászi formalizmus egyoldalúsága. A jelen munka fejlődést jelent e téren, amennyiben a formákat mindinkább kezdi kitölteni a jog szociális lényegével. Ez az út azonban mindaddig félút marad, míg a szerző nem szakít teljesen a kényszerelmélettel, a logikai zártság mítoszával s az ezekhez kapcsolódó dogmákkal. A munka elméleti felépítésének ezek a belső ellentmondásai nem eredményezik azonban azt, hogy a szerző végső következtetéseit, amelyek szerint a nemzetközi társadalom természetes fejlődése egy centralizált univerzális világszövetség felé mutat, s az első lépést ebben az irányban a kötelező nemzetközi bíráskodás kiépítésével kell megtennünk : helyeseknek ne fogadhatnók el. Éppen az mutatja a szerző nem mindennapi szellemi nagyságát, hogy a helyes és helytelen tanítások tömkelegéből a döntő pillanatban : a végső tanulságok levonásánál csak a helyeseket tartja fenn. Szabó József. Rappard, William E. : The Quest for Peace since the World War. Cambridge, Massachusetts. (Harvard University Press.) 1940. XX 4 516 1. A szerző nem fatalista. Nem hisz azokban a szólamokban, amelyeket a szegény, meggyötört emberiség szinte a saját megnyugtatására annyit hajtogat a borzalmak napjaiban : hogy a háború lealacsonyító, de sorsszerű és kikerülhetetlen jelenség a történelemben. Nem igaz, mondja. A háború nem a természet külső kényszere rajtunk; nem véletlen baleset. A háború az