Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 4-5. szám - Hort Dezső: Jellem és társadalom. Szociálkarakterológia. Budapest: Pannonia, 1943 [könyvismertetés]

KÖNYVISMERTETÉSEK 509 meg a gondolkodást. Csak filozófiai koncepcióját kell levetnünk és az egységet nem másban, hanem csakis a társulásnak közös konkrét módszereiben keresnünk. A szerző szerint ott keletkezik igazi mély hűbériség, ahol a régi, antik társadalomszervezet és a barbár törzsszervezet egymásraborulása a legtökéletesebben szétbontotta úgy az egyiket, mint a másikat: a Loire—Rajna közén.'Innen1, távolodva, ahol épebb az antik szervezet vagy érintetlenebb a barbár vérségi szervezet, szinte szabályos gyűrűdzéssel halványodik az új, hűbéri társadalomforma. Ezt az új társadalmat a szerző mindenekelőtt legélesebb formáiban, azaz felső, vazallusi viszonyaiban vizsgálja, igen sokoldalú módszerekkel. Függésviszonyok, mégpedig közvetlenül emberrőlemberre ; mihelyt nincs meg a személyies, szemléletes, állandó közvetlenség, az így eltávolodó felek közé újabb tagok iktatódnak : a vazallusi lépcsőzet, mindig csak a személyes közvetlenség kapcsolataival. Függés viszony, személyies közelségben : előfordul más, primitívtársadalmakban is, amelyekből éppen nem következett «európai» fejlődés. A szerző hangsúlyozza a «kölcsönösséget» úr és vazallus között, s végül is a «szabad szerződési) valami elvében látná az európai és egyéb fejlődések hűbériségeinek különbségét. Régi szólamok ezek. Szerencsére a szerző sem tartja túl fontosnak ezt a megállapítását, nem igyekszik elvekből levezetni a fejlődést ; hanem a tényeket követve kiemeli a vazallus-lovagság hivatásszerű, szakszerű természetét. Kivált technikai felszerelkedését — a legújabb francia kutatások eredményei szerint ez a zavaros, lesüllyedt kezdeti hűbér-korszak tette valóban munka-állattá a lovat, közkeletű anyaggá a vasat, falusi intézménnyé a vízimalmot, s egyáltalán a technika társadalmias alapjainak megvetésével messze túlhaladta az antik korszakokat. A szerző nem valami «hivatástudatban» látja a hivatásképződés lényegét, hanem az életvitel, a foglalatosság valóságos anyagi-szellemi felszerelkedésében. Ezt pedig hosszú intézményes nevelés útján szerzi meg a lovag. S hiába tér vissza-vissza a szerző a közismert «hűség-motívumokra», előadása nyomán szilárdan áll előttünk a tény : a hűbérviszony nem szubjektív kölcsönösség volt, nem érzelem s nem érdek, hanem az intézményes nevelésen alapuló hivatásszerű foglalatosságoknak egymást kiegészítő kölcsönössége. Ez adta meg már akkor is — mint ma is — az életnek európai hangulatát. Társadalomtudomány. 33