Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 1-2. szám - Polaritás a francia jellemképben

POLARITÁS A FRANCIA JELLEMKÉPBEN 45 szórakozással. Alkalmilag lehet ragyogó és szeszélyes, de józansága és szívóssága is kitűnik. A franciákat elszédítik az eszmék, de alapos változások elfogadásának ellentmondanak. A fenti változatos színkép szemléleténél szerintünk mindenekelőtt meg kell gondolni, hogy a felvétel angol szemmel történt, mely inkább hajlandó kompromisszumra és a középútnak mint ilyennek szinte a végtelenig való felfokozhatóságát sokszor nem ismeri. Ennek ellenére nem lehet letagadni, hogy erkölcsileg negatív tulajdonságok is előfordulnak a francia jellemképben : erkölcsi szélsőségek, melyeknél nem lehet szó középútról. Nézetünk szerint azonban a középút mégis győzedelmeskedik és éppen a felfokozott középút hozza létre azokat a szuperlatívuszokat, melyek nélkülözik a szürke kompromiszszumot és az egyes jellembeli mozzanatokat ellentetteknek tüntetik fel. Voltaképpen helyesebb is volna ellentét helyett a laposságot kizáró változatosságról beszélni. 6. A legutolsó látszólagos ellentétpárnak a leginkább közkeletű és konvencionális tulajdonságokat: az individuális és kollektív párhuzamot szántam. Szántszándékkal írtam azt, hogy párhuzam, mert a kollektív elem egyáltalán nem hiányzik a francia néptestből, mint azt egyes felületesen látók hinni szeretnék. Mindenesetre kezdem az individuális tényezővel, hiszen külsőleg valóban ez a domináns. Bár a francia egyéniségkultusz nem éri el az angolét, mégis általánosan individuális természetűeknek jellemzik a franciákat. Ki látott volna akár nálunk is olyan rikító színű férfidivatot, melynek egyedüli célja az, hogy viselőjét a nagy tömegtől megkülönböztesse. Ott mindenki mindenképpen másnak akar feltűnni, mint a többiek. Már a társas szellem elemzésénél is rámutattunk arra, hogy a francia annak ellenére, hogy kiváló társalgó, mégsem tud társaságban felolvadni és elmerülni, hanem egyéniségének különállását és erős kidomborítását ebben az esetben is megőrzi. A kritikai hajlandóság sem takar mást, mint szemmellátható egyéniségkultuszt. A fölényes világnézet is éppen ebből származott és ez tette őket még a mult században is egész Európa mintaképévé. Ha a politikai államformát veszi valaki szemügyre, ott is ezeknek megerősítését találja. A klasszikus demokrácia hazájá-