Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 1-2. szám - Polaritás a francia jellemképben

46 ORKONYI LAJOS ban a többségi elv a döntő. A többségi elv a közösség szövétnekét részekre bontja, atomizálja, a szerves felfogást kirekeszti. A közösség, a nemzettest nem más, mint különválasztott egyének összesége, kik egyéniségükről még az államkormányzásban sem akarnak lemondani. A francia individualizmus jól látható ezenkívül a nemzetközi életben is, legalább is újabban. Igaz, a franciák között mindig voltak, akik világmegváltó tervekkel foglalkoztak és ezeknél sohasem tartották szemük előtt pusztán saját hazájukat, hanem mindig az emberiség egyetemes érdekeit is nézték. A világorganizációs tervezők legnagyobb része (Sully, Crucé, Saint Pierre, stb.) francia volt. A nagy forradalomban is úgy hangzott a deklaráció, hogy az emberi jogok deklarációja, nem pedig a francia ember jogaié. De mindez nem változtatja meg azt a tényt, hogy a franciák szívesebben vannak egyedül maguk között és külföldiekkel különösen nem szoktak szorosabb barátságot kötni. Az egyéniség előtérbehelyezése öltözködésben, modorban, ipar- és kereskedelemben tehát le nem tagadható tények. És mégis ! A közkeletű hiedelemmel ellentétben azt kell állítanunk, hogy a francia bensőség, alap jellegében kollektív és nem individuális, sőt merem mondani, hogy általában véve is inkább a kollektív jelzőt kell alkalmazni. A látszat ugyanis nem jelent semmit, vagy legalább is édeskeveset jelent. Nem azt kell nézni, hogy milyeneknek akarunk látszani, hanem, hogy valójában kicsodák. És ha ezt meggondoltuk, akkor önkénytelenül is észre kell vennünk, hogy mennyire egyformán gondolkodnak és cselekszenek. Szabad legyen egy példával élnem. Párisban nagyon szeretik az előadásokat és mondhatni, hogy Frankhonban szívesebben hallgatnak meg az emberek valamit, semhogy sajátmaguk olvassák el azt.1 Az előadásokat rendszerint délután tartják meg és az előadó napilapok, vidéken helyi lapok, a vendéglős ajánlásai révén toborozza a hallgatóságot. A beszédet majdnem mindig vita követi. E vita során látszik meg talán leginkább a franciáknak egymáshoz hasonló gondolkodásmódja. Ha a külföldi csak két, három előadást is 1 Disterlbarth 146.