Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 1-2. szám - Polaritás a francia jellemképben

42 ORKONYI LAJOS pítása és a barbárabb világszemlélettől való eltávolodás alakjában. Nagy Frigyesnek a francia kultúrát befogadó hajlandósága szerintünk erre a körülményre vezethető vissza : nem volt ez más, mint a romantikus rendetlenségnek a francia világossággal való egyensúlyozása. Ha az általános szellemtörténetről az irodalomra térünk át, itt sem kerülheti el figyelmünket az improvizációs természettel ellenkező hajlam. Napjainkig egy nemzet irodalmában sincs annyi elméleti zászlóbontás, harcias vagy fenyegető előszó, mint a franciában. A világos megalapozásnak és határozott célkitűzésnek kedvelése a művésznek esztétikai tudatossága, átvett vagy magaalkotta szabályok korlátainak vállalása: mindez elsősorban francia tulajdonság. Pontosan ugyanerről tanúskodik többek között a francia nyelv is. Franciában a szigorú és előre pontosan kitervezett szórend következtében a kimondandó mondatot először villámgyorsan át kell gondolni és előre elrendezni.1 Ki magát homályosan fejezi ki, azt a francia nem veszi komolyan. A nyelvnek analitikus természete élesen megkülönbözteti a némettől és főként a latintól. Német beszéd közben nyugodtan meg lehet kezdeni a mondatot azzal a szóval, amelyik éppen az ember nyelvére jön az illető pillanatban és a többit egymásután hozzá fűzik. Ezzel ellentétben franciában előre ki van minden dolgozva és meg van tervezve. A francia nyelv nem az emberrel veleszületett, hanem megtanult, elsajátított nyelv. Egy nyelv sem követel annyira szigorú szabályokat, mert itt nincsen olyan az emberrel veleszületett hajlam, mely ezek hiányában a beszélőt eligazíthatná. A francia nyelv mindezek okából már természeténél fogva sem lehet szintétikus, mert szabályainak csak tiszta és világosan áttekinthető szavak felelnek meg. Tervszerűségéről tanúskodik az is, hogy a franciák milyen tudatosan ismerik nyelvtanukat. Ugyan melyik magyar vagy német ember tudná nyelvtanának szabályait könyvnélkül felmondani? A francia beszéd helyességéhez viszont ez feltétlenül szükséges. A találékonyság és tervező hajlamnak a fentiekben ismer1 Distelbarth 53.