Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 1-2. szám - Polaritás a francia jellemképben

POLARITÁS A FRANCIA JELLEMKÉPBEN 4i amely a lelkeket helytelen irányokba terelte. Az akkori írók nem vették figyelembe az ember célját és gyarló természetét, hanem az embert még itt a földön akarták üdvözíteni Isten nélkül. Egyideig valóban úgy látszik, mintha az emberiség valóban egy harmonikusabb, testvériesebb korszak felé közelednék.1 Ez a reménység hiú ábrándnak bizonyult. Franciaországra nem egy jobb korszak, hanem megrázkódtatás és katasztrófa következett, amelyből máig sem tudott egészen magához térni. A felelősség jórészt az írókat terheli. Egyetlen mentségük az a naivság, az a jóhiszeműség, mellyel ha nem is valamennyi — a rombolás munkáját végzi. E kor írói vakon bíznak az ész és emberi természet kiválóságában. Ez optimizmus magyarázza meg a francia nemesség részvételét is a forradalom előkészítésében. E szomorú korszak szemlélete azonban nem térítheti el az objektív elmét annak felismerésétől, hogy a francia építő és szervező tendenciában objektív értékek is vannak. A francia civilizáció elsősorban polgáriasodást jelent, a barbarizmus ellentétét. Schiller a «Das Lied von der Glocke» c. művének néhány sora plasztikusan fejezi ki ezt a világszemléletet : «Heilige Ordnung, segensreiche Die das Gleiche Frei und leicht und freudig bindet Die der Stádte Bau gegründet Und heréin von den Geíilden Rief den ungeselligen Wilden ...» Ez a konstruktív vonás viszi bele a francia jövőbenézésbe és a nagy tervek munkálásába azt a rokonszenves mozzanatot, amely a rendellenességet kizárja magából. Az istentelenség országa nem is tud véglegesen megszervezkedni; amit a francia közösségépítésről mégsem állíthatunk. Ki is alakult többször egy olyan európai szellem, melynek főkomponensét a francia géniusz szolgáltatta. Ha néha enyhén dekadens is volt ez a tényező, nem szabad elfelejtenünk, hogy igen nagy szolgálatokat tett a sok nyerseség és kötöttség tom1 Birkás 168.