Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 1-2. szám - Polaritás a francia jellemképben

4° ORKONYI LAJOS a legkülönbözö műfajok belegyúrhatók és ennyiben szintén kiválóan alkalmas a rögtönzésre. Nem kerülheti el azonban figyelmünket néhány éppen ellentett irányú alaphajlandóság sem. A pénz és vagyon terén a franciák a világ legszámítóbb és leginkább tervező egyénei. A pénz, éppen mert számokban kifejezhető, — alkalmas eszköz az előrelátásra és tervezésre. Vagy vegyük a következő megfigyelést. Ha Franciaországban valaki nyugalomba megy, nem rendszeres előrelátó és munkabíró életének egy nyugodalmasabbal való felcserélése lebeg szeme előtt, hanem ebben az esetben is azon gondolkodik, mit fog csinálni öreg napjaiban és milyen munkákkal osztja be majd idejét. Maga a nyelv is kifejezi ezt a gondolkodásmódot, amikor a «nyugalombamenés»-re egy ezzel értelmileg éppen ellentétes kifejezést használ: «planter ses choux», mely kifejezés a nyugalommal ellentétben tevékenységre utal.1 Az aki 45, 50 éves korában üzletét eladja és vidékre megy lakni, nem azért teszi ezt, hogy ezentúl semmitevéssel töltse életét, hanem éppen ellenkezőleg. Reggel öt órakor felkel, kapál és gereblyél, esetleg vadászik vagy tiszteletbeli hivatalokat vállal. Mindenképpen képességeinek megfelelően akar tovább működni, egyszóval természetes akar lenni. A franciák tevékenyebbek, mint bármely nyugati nemzet. Ez abban is kifejezésre jut, hogy étkezés után azonnal dolgozni kezdenek. Támogatja ezt a felfogást az általános szellemtörténet tanulmányozása is, mikor rámutat, hogy a francia szellem vágya mindig előre tapogatódzott. Iránya előre mutatott: egy olyan közösség felé, melyet először fel kell építeni, melyet csak hosszú generációk végtelen türelemmel telített munkája valósíthat meg. Mindenesetre szembeszökő a különbség akkor, ha a nosztalgiát a német vágyálmokhoz hasonlítjuk. A németek egy elveszett paradicsom után epednek és ideáljuk a harcosé, ki életét kockáztatja, hogy nyerjen; náluk csak annak van értelme, amit az élet kockára tevésével érnek el.2 Kétségtelen, hogy a francia építeni akarás nem egyszer gyászos utakra tévedt. Különösen a felvilágosodás kora volt, 1 Distelbarth 166. * Distelbarth 208.