Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 1-2. szám - Polaritás a francia jellemképben

POLARITÁS A FRANCIA JELLEMKÉPBEN 39 maguk is, mint egyik legfontosabb jellemvonást könyvelik el. Miért is gondoljon az ember előre, ha az általános előrelátás ellenére a várt dolog mégis más folyást vesz. A rögtönzés a politikában sem idegen. Igaz ugyan, hogy a francia politika távol áll az angol opportunizmustól, melynek az a következménye, hogy Angliában a programm politikailag úgyszólván nem létezik. Mégsem válik Franciaországban a terv és a népszerű gondolat mindjárt világnézetté, mert ez a francia ember természetével ellenkezik. Talán erre gondolt Barthelemi akkor, mikor ezeket a szavakat írta : «Ha Franciaországban rossz valami, ha nagyon rossz, mégis kevésbbé rossz, mint más országban.* Ha az idegen nem jelenti be magát rendes időben, úgy nincsen még oka arra, hogy emiatt megőszüljön. Ez a vidám rendetlenség egész vonalon érezteti hatását. Nem kevésbbé rögtönzésre vall a már fentebb ecsetelt könnyű francia modor is. A beszélő mindig megtalálja a megfelelő kifejezéseket és a nyelvben rejlő rengeteg forma és könynyedség a szónokot sokszor magával ragadja, úgyhogy már nem azt mondja, amit előre kitervezett, hanem azt, amit az özönvízszerűén zuhogó szókincs ritmusa elébe tálal. A szónokok szinte vitetik magukat a nyelv tökéletessége által. Ebben az improvizálásban általában a déli fajok válnak ki és nem véletlen, hogy a comedia de l'arte olasz eredete ellenére leginkább Franciaországban volt elterjedve. A legnagyobb francia drámaíró : Moliere sem tud kibújni a komikum szabályainak rögtönzése és a pillanatnyi követelmények alól. Nem az események, hanem a jellemek érdeklik, úgyannyira, hogy némely darabban nem is történik semmi. Nem válogatós tárgy, alak és motívum választásban. «Je prends mon bien, ou je le trouve», ez volt jelszava.1 Gyakran egész jeleneteket átvesz másoktól. Ha úgy érzi, hogy közönségét eléggé megnevettette, lelkifejlődésükben végigkísérte alakjait, darabját valami sablonos megoldással hirtelen befejezi. Hasonló tendenciák szüleménye volt a legíormátlanabb és rendszertelenebb műfajnak, a regénynek erős föllendülése a 19. században Franciaországban. A regény olyan keret, melybe 1 Birkás 131.