Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 1-2. szám - Polaritás a francia jellemképben

38 ORKONYI LAJOS talán csak a mi Körösi Csorna Sándorunk tett. Marokkó földjének hadászati szempont b ól való feldolgozása, a francia tuareg szótár elkészítése, a bennszülöttek műveltségének emelése és lankadatlan önfeláldozással végzett missziós munkája semmiképpen sem tartoznak a vértelen platói ideál világába. Igaz ugyan, hogy minderre azt lehetne mondani, hogy ez csak egyetlen egy eset, csepp a tengerben. Igaz ! De az is tény, hogy minden szakmában kevés az igazán jó mesterember és ez a kevés is elég ahhoz, hogy a mesterségek értékét lemérhessük. A francia lélek elvonó ereje és egyben alkotó valóságérzéke a kutató emberek tömegét szülte a kultúra egész területén. A Cattel-féle statisztika számokkal bizonyítja, amit a tudomány, irodalom már régóta hirdetett. Cattel statisztikája abban állott: iooo nyugati nagyságot gyűjtött össze és miután ezt elvégezte, nemzetek szerint csoportosította őket.1 Eredménye a következő volt: Első helyen foglalt helyet Franciaország, majd Nagybritannia, Németország, Itália, a régi Róma, a régi Görögország, Amerika, Spanyolország, Svájc, Hollandia, Svédország, Oroszország stb. Lehet ugyan, hogy a szerzőnek ez az összeállítása egyoldalú, esetleg talán irányzatos. Mindez azonban nem változtat a lényegen. A francia lendület és heroizmus nem veszett ki. A kereszteshadjáratoktól a francia gyarmatosításokig állandóan tevékenykedik. Néha barrikádokat emeltek, forradalmat szítottak, és ezer tévedésnek voltak okozói. De egyúttal ők hódították meg Canadát, Louisianiát is és megteremtették a második legnagyobb gyarmatbirodalmat, ők azok, kik nemzedékről, nemzedékre átadják a francia lángot, mint valami szent örökséget. Franciaország úgy épült, hogy virágos rétéi és csendes erdői mögött egy nagy tűz állandóan lobogott és szolgáltatta a kovászt, mely létrehozott ugyan sok rosszat, de sok jót is a francia történelemben. A francia láng — úgy hisszük — nem fog kialudni sohasem. 5. Az idegennek sokszor feltűnik, hogy a takarékos francia mennyire hajlamos rögtönzésre és mennyire nem felel meg természetének tervek kovácsolása. Különösen a tervszerű munkára vonatkozik ez. Az improvizáció tulajdonságát saját1 George Malcolm Stratton : Social Psychologie of International Conduct. I. rész.