Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 1-2. szám - Céhrendszer és hivatásrendiség

8 SOMOGYI JÓZSEF temessége iparkodott biztosítani. E renden belül törekedett mindenki egyéni ambícióit kielégíteni, a rendnek minél példásabb, tökéletesebb tagjává lenni. Minden rendnek voltak különleges jogai és kötelességei, amik e rendhez és csakis ehhez tartoztak. Ezért az egyes rendeknek volt hivatásuknak megfelelő különleges szervezetük, részletes szabályzatuk is. E hivatásrendi szellem és szervezettség természetesen nem volt meg mindenkor és mindenütt a maga tiszta kifejlettségében, nem hatotta még át teljesen a középkor egész társadalmát. Sokszor keveredett osztály-, sőt kasztszellemmel is, mint a régebbi, pogány korszak maradványaival. így a társadalomnak nemességre, polgárságra és jobbágyságra való elkülönülése inkább társadalmi osztályokat, sőt szinte kasztokat jelentett, amikbe az egyén nem az önként vállalt hivatás, hanem születés alapján jutott. Megvolt ugyan ezeknek is sajátszerű, külön hivatásuk ; a nemességé a hadviselés és a politika, a polgárságé az ipar és a kereskedelem, a jobbágyságé pedig a földművelés. De tulajdonképen nem e foglalkozások különítették el őket élesen egymástól. Amint akadtak földműveléssel foglalkozó vagy iparra, kereskedelemre fanyalodott, avagy semmi számottevő munkát sem végző nemesek, épúgy bőven voltak katonáskodó polgárok vagy jobbágyok is. A nemesség, polgárság és jobbágyság elsősorban közjogi állapotot jelentett, tagjaik nem annyira foglalkozásuk, mint inkább közjogi helyzetük, társadalmi méltóságuk szerint különböztek egymástól. Már jobban közeledik a hivatásrendiség eszméjéhez a lovagrend, melyben előkelő családok fiai szervezkedtek a keresztény hit, az egyház oltalmára, a gyengék, a jog, az igazság védelmére. A lovagi rendnek e hivatásának megfelelő szervezete és szigorú szabályai is voltak. Tagjait meghatározott ideig tartó gondos előképzés és próbák után, az apród és a fegyverhordozó fokozatain keresztül avatta végül lovaggá. Másrészt azonban a lovagi rend a kiváltságos születést szigorú előfeltételnek tekintette, csak a «felsőbb tízezrek» hivatása lehetett és ennyiben közel állott az osztály- és kasztszellemhez. Bizonyos mértékig hivatásrendet képviselt a papok és a szerzetesek rendje is, kiknek hivatása, különleges joga és kötelessége a vallási élet és a tudomány ápolása, fejlesztése volt. Társa-