Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 4-5. szám - Erdei Ferenc: Magyar Tanyák. Budapest: Athenaeum, 1942 [könyvismertetés]

588 KÖNYVISMERTETÉSEK tömeg jobban védekezhetett a földesúri önkény ellen, 1849 után pedig fejlettebb öntudata révén hamarább lépett a polgári előhaladás útjára. Itt a nagyobb egységekben fejlődött ki a nagyszerű zöldség-, gyümölcs- és szőlőkultúra. Tény, hogy jelenleg nehéz a helyzet közigazgatási szempontból, de ahol jó a közlekedés, ott nincsenek nagyobb bajok. A fennálló nehézségeken akarnak egyesek segíteni a falvasítással és tanyaközpontokkal, ámde ezzel a tanyák igazgatása alig lenne könnyebb és «elveszne a városi belterülettel való összetartozás értelme». Szórványokban csakugyan a községesítés az egyetlen lehetséges út, de az ilyen települések száma elenyésző. Jó utak kellenek, de nincs szükség se tanyaközpontokra, se közigazgatási kirendeltségekre, se templomra, se orvosra, csak bába és állategészségügyi gondozás kell, azonkívül az állandóan a tanyán kintiakóknak, akiknek a belterületen nincs szállásuk, szállóhely, szülőotthon és gyermekeik számára internátus. Erdei saját gazdag és túlnyomórészt helytálló dokumentációjából — véleményünk szerint — teljesen elhibázott s saját adatainak ellentmondó következtetéseket von le. Senki sem fogja tagadni, hogy gazdaságilag a tanyarendszernek jelentékeny előnyei vannak (persze hátrányai is a gazdasági kultúra, a szövetkezetek terén), épúgy azt sem, hogy a nagyobb teiületnek s az ott kialakult nagyobb piacoknak köszönhető az intenzív gazdálkodás, valóságos kerti kultúra kialakulása. De itt is erősen túloz. A tanyarendszer egyáltalában nem oka, hanem következménye volt a nagyobb népességű s területű parasztvárosok aránylag szabadabb életének. Ahol nagyobb, öntudatosabb népesség volt együtt, az tanyarendszer nélkül is épúgy, sőt eredménye sebben védekezett a földesúri önkény ellen, mint a tanyás mezővárosok. Lapozzuk csak Fényes Elek hatkötetes munkáját s azí olvassuk, hogy Mosón, Tata, Tóváros, Pápa, Nagykanizsa, Baja. Szolnok stb. mezővárosok jelentékeny privilégiumokkal bírnak, fejlett kereskedelmük van, vagyonosak, Dunaföldvár, Szekszárd, Bátaszék lakosai «szép szabadságokkal dicsekedhetnek, földjeiket szabadon adhatják és vehetik, és csak dézsmát fizetnek», más mezővárosok lakosai nem teljesítenek robotot, rendezett tanácsuk van, pallosjogot gyakorolnak, vámot nem fizetnek stb., sőt a kis Somorja, évi 800 ft ellenében, földesúri jogokkal élhet. Ezzel szemben a tanyás Békés község «régi szabadságainak maradványa egy erdőcske*) s az ugyancsak tanyás Makót, amely 1777-ig csak árendáv fizetett, a püspök-földesúr úrbéri szolgálatra kényszerítette A. lanyanélküli mezővárosok erősebbnek bizonyultak!